"Gazdag a dalszerzői öröksége."
Amerikai blues és rock and roll énekes, gitáros,
zeneszerző. Eredeti neve: Elias Otha Bates 1928. december 30. McComb, Mississippi. 2008. június 2. Archer, Florida. |
Nehéz műfaji keretek közé szorítani Bo Diddleyt, aki szakírók
szerint a blueshoz túl rockos, a rock and rollhoz kissé bluesos volt. Széles
karimájú kalapja, és tégla formájú gitárja abszolút védjegye, színpadon
felejthetetlen volt. Little
Richard-hoz és
James Brown-hoz hasonlóan meglehetősen nagy volt az önbizalma. Több
dalcíme, album tartalmazta művésznevét (Bo Diddley, Hey Bo Diddley stb…) Sokat
tett mindkét műfajért, nem véletlenül iktatták be a rock and roll halhatatlanjai
közé, a Rhythm and Blues Foundation és a Grammy életműdíjasa, a University of
Florida kitüntette a rock and rollra gyakorolt hatásáért.
Kisgyermekként
nevelőszülőkhöz került, családnevüket (McDaniel) használta többnyire szerzői
névként. Nevelőszüleivel kisgyermek korában Chicago térségébe költözött, s
nagyon zsenge korától kezdve zenélt - klasszikus zenével foglalkozott, hegedült,
kipróbálta a trombont (harsonát). Louis Jordan, Elmore James,
Muddy Waters, s főleg
John Lee Hooker
hatására gitározni kezdett. A középiskolában zenekart alakított, chicagói
klubokban játszott. Az ötvenes évek közepén a Chess, a színes bőrű zenészek
egyik legfontosabb kiadója felfigyelt rá. Az I’m a Man, a
Bring It To Jerome, a Mona, a You
Can't Judge a Book By It’s Cover, a Who Do You Love, a
Roadrunner, a Before You Accuse Me című
dalokkal tört be az élvonalba. Ezek a dalok a rocktörténelem kincseivé váltak,
jó néhányat „hasznosított” közülük a hatvanas években a
Yardbirds, az
Animals, a
Rolling Stones, a Pretty
Things, a Doors több más
együttes. Bo Diddley és I’m A Man című dalai már az ötvenes évek derekán
vezették a rhythm and blues listát. Több mint 30 albuma közül csak a Bo Diddley
került a 200-as listára, igaz, két albuma is a blueslemezek között az élmezőnybe
verekedte magát.
Már 1955-ben szerepelt az Ed Sullivan Showban. Pályája
kezdetén ragadt rá a Bo Diddley művésznév, de nem tudni honnan vette. Karrierje
csúcspontja 1956 és 1963 közé esik, ezekben az években 11 albuma jelent meg.
Utána sem tűnt el a süllyesztőben. Angliában 1963-ban turnézott először:
fellépett az Everly Brothersszel és Little Richarddal Londonban, de koncertezett
a Rolling Stonesszal is.
A fellépések nem szűntek a hetvenes években sem,
amikor a rock and roll reneszánszát élte. Fellépett 1972-ben a műfaj nagy
seregszemléjén a Wembleyben, s más nagy szuperkoncerten kortársaival együtt. A
hetvenes években készült a Let The Good Times Roll című film, amelyben szerepelt
a többi rocklegendával együtt. A filmet Magyarországon Régi idők rockzenéje
címmel játszották a mozik. A filmben is látható három kitűnő hölgy alkotta, őt
éveken át kísérő együttese.
Pályája későbbi szakaszában fellépett egyebek
között a Grateful Dead-del,
a Clash együttessel, a Rolling Stonesszal, s külön Ron Wooddal is. Szerepelt a
Legends of Guitar című filmben B.B
King-gel, Les Paullal, Albert Collinsszal és George Bensonnal.
A kilencvenes évek derekán jelentek meg utolsó sorlemezei, köztük a szakma által
kedvezően fogadott az A Man Amongst Man, amely bekerült a
legjobb tíz blueslemez közé.
A magyar rock and roll kedvelői személyesen is
találkozhattak vele 1987-ben a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán.
Halálát
szívinfarktus okozta, de már korábban cukorbetegséggel kezelték. Elhunytakor
méltatta érdemeit B. B. King, Robert Plant, Mick Jagger, Slash, Tom Petty és
George W. Bush amerikai elnök is.
(Kovács Miklós)
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu