"Elvitte a világot a dohányfüstös utakra."
"Elvitte a világot a dohányfüstös utakra."
| Amerikai énekes, zenész, dalszerző. Eredeti neve: Johnny Dee Loudermilk 1934. március 31. Durham, North Carolina. |
 |
Ha semmi mást nem írt volna a Tobacco Roadon kívül, már akkor
is beírta volna a nevét a rocktörténelembe. A dalszerzés mellett énekelt,
gitározott, trombitán, trombonon és szaxofonon is játszott. A
Nashville Teens
által világhírűvé tett, sokak által feldolgozott Dohányföldes út nem az egyedüli
kitűnő szerzeménye volt. Műfajokat tekintve is igen sokoldalú zenész - a rock
and roll, a rockabilly, a klasszikus pop és rock mellett a a country is belefért
az életébe.
Mélyen vallásos családjában, amelynek tagjai az üdvhadseregben
„szolgáltak”, először az egyházi zene felé fordult. Tízéves korában édesanyjával
együtt lépett először színpadra.
Az ötvenes évek derekától egyre több
dal szerzőjeként tűnt fel. Első ismert szerzeménye 1956-ban George Hamilton IV,
a country nagy sztárja által előadott Rose and a Baby Ruth, amely bekerült a
lista első tíz helyezettje közé. Nagy tetszést aratott a Language of
Love című saját szerzeményével is, amelyet saját maga énekelt. Más
alkalmakkor is énekelte saját szerzeményeit, de nem az előadói oldala volt a
legerősebb.
Igazi világsiker lett egy évvel később a rock and roll egyik
tragikus hőse, Eddie Cohran által énekelt Sitting In The Balcony
című dala, amelyet szintén az első tíz közé került. A dalt ő maga is énekelte
Johnny Dee néven. Valamivel később született az Ebony Eyes című szerzeménye,
amellyel az Everly Brothers
tündökölt,s ez is bekerült az országos tízesbe. Már az ötvenes évektől együtt
dolgozott az Amerika-szerte Gitár Úrként tisztelt Chet Atkinsszel.
A
világhírt a Tobacco Road hozta meg számára 1964-ben. A Nashville Teens által
szenzációsan előadott bluesos-rockos dalt ő maga is elénekelte, ha nem is
rosszul, de nem kiemelkedően. A hatvanas évek végén azután
Eric Burdon az átalakított
Animalsszel illetve a Warral is kitűnő változatot készített világsiker
változatot, s kitűnő volt Edgar Winter verziója is. A dalt nem érdemtelenül
tartják a pop-rock történet egyik alapslágerének. A Nashville Teens egyébként
énekelte Google Eye című dalát is, amely a Toboacco Roaddal együtt bekerült a
Pop Gear (Slágerrevű) című, Magyarországon is játszott zenés filmbe.
A
hatvanas évek másik remek Loudermilk-szerzeménye a This Little Bird, amellyel
Marianne Faithfull 6.
helyezett a brit listán). Nagy siker volt ez a szám Ray Philiptől, a Nashville
Teens énekesétől is (Már a hatvanas években is előadta Budapesten, majd 2010-ben
a paksi bluesfesztiválra is elhozta…)
John Loudermilk szerzeményeit énekelte
többek között Brenda Lee, Sue Thompson,
Roy Orbison, Johnny Tillotson,
Johnny Cash,
Willie Nelson, a
Jefferson Airplane, Lou
Rawls, James Brown
és a Spooky Tooth
együttes, a Paul Revere and The Raiders (Az Indian Reservationt játszották
listára.)
Loudermilk összesen több mint ötszáz dallal írta be nevét a
pop-rock aranykönyvébe, egy sorban emlegetik őt a King-Goffin, a Bacharach
David, a Leiber-Stoller és a kor többi legendás szerzőpárosával.
Saját
lemezei közül az It’s My time című albuma, majd a Sitting In the Balcony című
válogatása ébreszthet kellemes emléket e stílus kedvelőiben. Beválasztották a
Nashville Songwriters Hall of fame és a North Carolina Music Hall of Fame tagjai
sorába.
(Kovács Miklós)
| Nagylemezek: Language of Love (1961) Twelve Sides of John D. Loudermilk (1962) A Bizarre collection of Most Unusuals Songs (1966) Country Love Songs (1968) The Open Mind of John D. Loudermilk (1969) The Best of John d. Loudermilk (1970) Just Passing Through (1979) Blue Train (1989) It’s My Time (1989) Sittin In The Balcony (1995) |
  |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu