|
Következő két filmje - a Franciaországban forgatott, erősen vallás és
burzsoá-ellenes Aranykor és a Spanyolország egy különösen elmaradott
részéről szóló dokumentumfilm, a Las Hurdes - tovább hangsúlyozta
elkötelezettségét az álom és a képzelet szabadsága iránt, agresszív
humorát, valamint a hagyományos logika elvetését.
Spanyolországban,
producerként készített néhány közönségfilmet, hogy segítse a nemzeti
filmipar kialakulását. Amikor 1936-ban kitört a spanyol polgárháború,
felajánlotta szolgálatait a párizsi emigrációba kényszerült köztársasági
kor- mánynak. 1938-ban technikai tanácsadóként közreműködött a spanyol
köztársaságról szóló két hollywoodi film forgatásában. 1947-ben
Mexikóban telepedett le. Itt karrierje ismét felfelé ívelt. Rendezett
két kasszasikernek szánt filmet, amelyekbe egy-két szabad asszociációra
épülő képsort is illesztett. Az egyik, A nagy tökfej, jelentős
bevételhez jutatta, így elkészíthette önvallomását Az elhagyottak címen.
Ez a külvárosi fiatalokról szoló lenyűgöző tanulmányfilm ismét a
tekintélyes rendezők sorába emelte.
Bunuel egyre szabadabban
alkalmazta az egyébként hagyományosnak tekinthető filmekben is a szabad
képsorokat, így saját, blaszfémiával határos világa mind gyakrabban
jelent meg alkotásaiban. Lassan minden filmjét, még a producerek által
rákényszerítetteket is - mint amilyen például a Robinson Crusoe volt -
egyaránt a bunueli világlátás uralta; ez olyan álomvilágot mutat,
amelyben furcsa és váratlan dolgok történnek. A költészet az
érzékenységből született agresszivi-tással fonódik össze munkáiban.
Mexikói korszakának jelentős filmjei az Archibald Cruz bűnös élete és a
Nazarin, amelynek egy nem evilági pap a főhőse.
Ismét egy évtizedbe
tellett, amíg - nem kis részben a francia Hajnalodik, Halál a kertben és
az El Paoban nő a láz tekintélynövelő hatásával kivívta magának a
nagyobb önállóságot, a lehetőséget művészi elképzeléseinek
megvalósítására.
Ami antiklerikalizmusát illeti, ez eleinte
csupaszon és nyiltan jelentkezett filmjeiben (Az elveszett lány), de
máskor a humanizmus, a keresztényi könyörületesség bírálataként van
jelen műveiban (Halál a kertben).
Bunuel szürrealizmusa is
tekintélyes fejlődésen ment keresztül korai kiáltvány-értékű
némafilmjeitől kései mesterműveiig, amelyekben az álom és valóság, a
rejtett vágyak manifesztálódása a hétköznapi életben éppúgy a helyükre
kerülnek a művészi kompozícióban, mint a racionális, polgári logikát
csúfolódva keresz- tező véletlenek fölvonultatása (leginkább A szabadság
fantomja épül erre), a lélekmély irracionális impulzusai, kiváltképp az
erotikus ösztönélet megnyilvánu-lásaiként. |
Elhagyottak (1950) |
