Luis Bunuel
A durva
1960-ban Bunuel visszatérhetett Spanyolországba, hogy elkészítse
Viridiana című filmjét, de befejezése után az alkotást egyházellenesnek
találták, s igye-keztek lehetetlenné tenni bemutatását. Mégis sikerült
kicsempészni a Cannes-i Filmfesztiválra, ahol elnyerte a fődíjat.
1962-ben készült Bunuel újabb jelentős mexikói alkotása, Az öldöklő
angyal egy vacsora vendégseregéről amely képtelen elhagyni a helyszínt.
Ezt a filmet is erős antiklerikális tartalommal vádolták. Ekkoriban
azonban Bunuel már világszerte elismert művész volt, így tetszése
szerint valósította meg elképzeléseit. Az 1964-es Egy szobalány
naplója volt a legnyíltabban politizáló filmje, ebben egy francia
dekadens arisztokrata család századfordulós történetét aktualizálva a
kibontakozó fasizmus metaforáját adta a rendező. A 42 perces Oszlopos
Simeon a remete megkísértését meséli el, A nap szépe pedig egy
középosztálybeli asszony fantáziálásáról szól, de a nagyon különböző
cselekmény ellenére ez a két film is Bunuel munkásságának központi
motívumait bontakoztatja ki. |
|