|
|
A Cabiria éjszakái (1956) főszereplője, egy naiv
és őszinte utcalány is megpróbál még hinni a szeretet hatalmában, ám a
valóság, amellyel lépten-nyomon összeütközik, illuzórikussá teszi ezt
a hitet. A szokatlan és lefegyverző nyilvános gyónás Az édes élet-tel
kezdődik
1960-ban.
Az epizodikus szerkezetű, szabadon áradó képekből felépített, barokkos látványú
film a korabeli Róma különböző társadalmi közegeit
mutatja be: a filmsztárok hamis csillogású életét, a tömegkommunikáció pénz- és
szenzáció- hajhász világát, az elit művészek szalonjait, a letűnt
arisztokráciakísértet kastélyait.
Mindenütt teljes morális és érzelmi kiüresedést talál. A Nyolc és fél-ben
(1963) a valósággal szétválaszthatatlanul összefonódó álmok, látomások és
emlékképek szabad asszociációs
rendszeréből ismerjük meg egy alkotói válságba került rendező múltját és
jelenét.
A Júlia és a szellemek (1965) főhősnője is
a múlt pszichoanalitikus feltárásával próbálja megtalálni a kivezető utat a
morális válságból. |
