Pier Paolo Pasolini

Egy rövidfilm (A papírvirág - a Szerelem és düh egyik epizódja) és egy dokumentumfilm után, 1969-ben készül el a Disznóól. A mitikus, ősi és a gyűlölt polgári világ szembenállását itt a két törvényszegő halála közötti különbség fejezi ki. Az emberevő tettét büszkén vállalva hal meg, a szexuális aberrációját a polgári élet hazugságaival leplező német ifjút nyomtalanul eltüntetik szerelme tárgyai, a disznók. Az ugyancsak 1970-es Medea az erkölcsi és társadalmi normáktól eltérők, a mások magányának költői megfogalmazása.
A Pasolini által az élet trilógiájának nevezett filmekben (Dekameron, 1971; Canterbury mesék, 1972, Az Ezeregyéj-szaka virága, 1974) különböző korok és népek narratív mítoszait kelti életre, hogy felmutathassa az örök emberi értékeket, elsősorban a nemiséget.
Utolsó, Saló, avagy Sodorna 120 napja (1975) című filmje az ember hatalom általi megaláztatásának és megkínzatá-sándk különböző stációit mutatja be, szinte elviselhetetlen nyíltsággal.

Vissza

copyright © László Zoltán 2010 - 2011
e-mail: Literatura.hu