Alain Resnais
( 1922 - )

 A francia "új hullám" egyik vezéralakja 1922-ben született Vennes-ben. Legjelentősebb alkotásait az idő és az emlékezet képi megjelenítése, bonyolult intellektualitás és sajátosan hideg látványvilág jellemzi. Önáló pályáját művészeti témájú rövidfilmekkel kezdte, 1947 és 1955 között főként kortárs képzőművészekről készített portrékat, emellett filmet forgatott Picasso Guernicájáról, Van Goghról, Gauguinről és Párizs parkjairól. Éjszaka és köd című dokumentumfilmjében egy volt fogoly, Jean Cayrol költő beszélt a koncentrációs táborokról és a minden emberben ott lapuló szörnyetegről. Ettől kezdve Resnais filmjeinek egyik alapgondolata az embernek önnön lényegétől való elidegenedése. Első nagyjátékfilmje, a Szerelmem Hiroshima, Marguerite Duras forgatókönyv-éből készült. A japán üzletember és egy francia színésznő szerelmét elbeszélő történetben  a kapcsolat, az emlékezés és felejtés bonyolult kameramozgásokkal rögzített, párhuzamos szerkesztésű képsorokban, drámai hatású felvételekben és feszes párbeszédekben jelenik meg. Resnais filmnyelvének legfontosabb eszköze a vágás, amely az emlékezés képi megfelelőjeként szinte önnmagában is átveszi a hagyományos elbeszélés szerepét. Montázstechnikája a valóság sokféle értelmezési lehetőségét és az asszociációk fontosságát sugallja a nézőnek.