Következő, Szeretlek, szeretlek című filmjében az emlékezés szerepét a valóságos időutazás veszi át, de a sci-fi elemekkel átszőtt alkotást a kritika egyértelmű kudarcnak értékelte. Az ezt követő nyolc év alatt csak egy rövidfilmet forgatott, de a hosszú felkészülési idő ellenére a Stavisky (1974) ismét fiaskónak bizonyult konzervatív, az egykori újhullámosok által gyűlölt "papa moziját" idéző cselekményességével. Az angol koprodukcióban készült Gondviselés (1977), amelyben egy híres író, halála közeledtén, egy lidércálmos éjszakáján utolsó regényének hőseivel mint saját családjának tagjaival küszködik, akárcsak az Amerikai nagybácsim (1980), amely egy nem képzelt, hanem valóságos tudós, Henri Laborit patkánykísérleteinek pszichológiai tanulságait vegyítí képzelt hőseinek sorsával, sajátságos útkeresés: a filmelbeszélés felbomlasztása, a fikciós műfajok szujektív dokumentációjával, illetve a tudományos tárgyilagosságú dokumentációjával való össze-párosítsra tett kísérletet. A tudomány és művészet kapcsolatait következő munkáiban is szem előtt tartja. A különböző történelmi és képzelt korokban csapongó Az élet kész regény (1983) sokszereplős játéka s a kamarajellegű A szerelem halála (1984), amelynek egy halott férfi és a halálba belenyugodni nem tudó és nem akaró élettársa a két hőse, nem annyira az egzakt természettudományok mint inkább a filozófia síkján igyekeznek hódítást tenni a művészet eszközeivel. A Melodráma (1986) egy olcsó történet ürügyén - Henry Berstein színműve nyomám - magát a műfajt veszi górcső alá, mintegy az élet valóságának fogva föl azt. Kísérletezőre vall a Haza akarok menni (1989) című vígjátéka is, amelyben a rajzos képregény szellemét és eszközeit ülteti át mozicselekménybe, egyben a francia és amerikai kultúra összeütközését is ábrázolva egy ameriai képregényrajzoló viszontagságaiban.

Vissza    -    Tovább

copyright © László Zoltán 2009 - 2010
e-mail: Literatura.hu