Tony Richardson
Tom Jones

A lázadó művek után is az irodalmi ihletés határozta meg munkáit. A megboldogult (1965) - Evelyn Waugh regénye nyomán — az amerikai halottkultusz torzképét rajzolta meg. A Kisasszony (1965) irodalmi alapanyaga Jean Genet műve, mely Jeanne Moreau ügynökségén keresztül jutott el hozzá. A gibraltári matróz (1967) Marguerite Duras regénye alapján készült, ugyancsak Moreau főszereplésével. A Nevetés a sötétben (1969) Nabokov művét dolgozta fel. A könnyűlovasság támadása (1968) a krími háború kapcsán az angol gyarmatosító politikát s azt a történelmi osztályt vette górcső alá, amely katasztrofális helyzetbe vitte Angliát. A Ned Kellyben (1970) a XIX. századi ausztráliai törvényen kívüli Mick Jagger alakjában a lázadó figurája tért vissza - kalandos formában.
Visszatért a színházhoz is. A londoni Roundhouse Theatre-ben, egy javítóműhelyből kialakított munkásszínházban megrendezte, majd filmre vette a Hamletet (1969). Az előadás — a hely szellemének megfelelően — a köznapi emberi problémák szintjére szállította le a drámai cselekményt. Ezután több londoni színpadi produkciót is rendezett, majd 1973-ban véglegesen Kaliforniában telepedett le.