Francois Truffaut

(1966-ban könyvet jelentetett meg Hitchcockról, aki ugyan korántsem egész életművét alkotta amerikaiként, de mégis az amerikai film tipikus nagysága.) A legtöbb filmjét valamilyen regényből készítette, ezeket azonban egytől egyig saját művészi személyiségéhez igazította, így harmadik filmje, a Jules és Jim (1961) egy tökéletesen elfeledett regényből lett az új hullám egyik alapművévé. Ugyanattól a jelentéktelen írótól (Henri-Pierre Roché) vett alapul egy másik regényt A két angol lány és a kontinens (1971) forgatókönyvéhez is. Irodalmi érdeklődéséhez adalékul szolgálhat a máskülönben az őrült szenvedélyről szóló filmje, az Adélé H. története (1975) is, amelynek címszereplő hősnője az apa hiányát megszenvedő Hugo-lány, vagyis az írózseni Victor Hugo gyermeke. Bizonyos szemszögből nézve minden filmje a barátságról vagy/és a szerelemről szól. A gyermekkorra vetítve: az első érték a barátság. Kifejezetten a gyermekkorról ugyan a Négyszáz csapás után csak A vad gyerek (1970) és a Zsebpénz (1976) szól, de a gyermeki barátság kialakítása, megtartása állandó témája filmjeinek; sokszor épp a másik, a felnőttkori legfőbb érték, a szerelem mellett, azzal szemben.

Vissza   -   Tovább

copyright © László Zoltán 2011
e-mail: Literatura.hu