Francois Truffaut

Mindez azonban nem vad komorsággal, hanem humoros fölénnyel mutatódik meg Truffaut filmjeiben. Egyébiránt bármennyire megújította is a francia filmművészetet az új hullám, amelynek Truffaut vezéralakja volt, a filmnyelvi újítás nem jellemző rá magára. Alaptémáinak — a gyermekkor megpróbáltatásai, a felnőtté válásért folytatott küzdelem, a barátság és a szerelem konfliktusai, a nemek közti fatális ellentétek föltárása s következményeikbe való belenyugvás - kimerítése után pedig, amikor már nem a felnőtté válásról, hanem magáról a felnőttségről kezdett szólni (élete végén), nem kezelte az élet közhelyes sémáit azzal az iróniával, mint korábban. Ez részint minden korábbinál több elismerést, részint addig szokatlan kritikát idézett a fejére (Az utolsó metró, 1980).
Színészként három saját filmje (A vad gyerek, 1970; Amerikai éjszaka, 1973; A zöld szoba, 1978) mellett Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások (1977) című fantasztikus filmjében alakított jelentőset.