Luchino Visconti
Szépek szépe

Mint minden nehéz időszakban, Visconti a neorealizmus erősödő válsága idején is a színházban talál menedéket. Az opera világából merít ihletet új filmje, a Risorgimento idején játszódó Érzelem (1954) elkészítéséhez is, amely - egy olasz arisztokrata asszony és egy fiatal osztrák tiszt hazaszeretetnél is erősebb szenvedélyes kapcsolatának pontos fejlődésrajzával — a neorealizmust elsősorban a hiteles lélekábrázolás irányába fejleszti tovább. Az 1956-os magyar forradalom vérbe fojtása utáni ideológiai válsága készteti arra Viscontit, hogy az individuális vágyak és a valóság szembesítését egy nosztalgikus, poétikus filmben fogalmazza meg (Fehér éjszakák, 1957). A Dosztojevszkij-mű alapján készült film, Marcello Mastroianni, Jean Marais és Maria Schell főszereplésével. Az Érzelemhez hasonlóan ez a film is egy szerelem történetét meséli el, kissé poétikus megközelítésben. Viscontit meglehetősen sokat bírálták ezért a filmjéért, a kritikusok egy része egyenesen a neorealizmus elárulójának tekintette.