Luchino Visconti
Rocco és fivérei

Az új olasz filmművészet egyik legerőteljesebb alkotását - Fellini Az édes élete és Antonioni Kalandja mellett - ugyancsak Visconti hozza létre 1960-ban. A Rocco és fivérei ismét a korabeli Olaszországban játszódik, egyúttal ez a rendező utolsó munkástémájú filmje. A kétrészes filmeposz egy tradicionális délolasz család lezüllését követi nyomon, akik a jólét reményével érkeznek a gazdasági csoda fővárosába, Milánóba.
A jelen problémáinak megoldhatatlansága szinte törvényszerűen fordítja ismét a múlt felé Visconti figyelmét. Az átmenetet a Boccaccio '70 című 1961-és film egyik epizódja, A munka jelzi, amely a jelenkori arisztokrácia és nagypolgárság kizárólag pénzre és rangkórságra épülő paktumának gyilkos szatírája. A filmbeli házaspár 19. századi előképeit a Giuseppe Tomasi di Lampedusa regényéből készült A párduc (1963) című filmben mutatja be. A főhős, Salina herceg felismeri, hogy a középszerűek, parvenük ideje érkezett el, akik pénzért bármit megvásárolhatnak. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy tehetetlen velük szemben, mert az ő értékrendje fölött is eljárt az idő. Unokaöccse, Tancredi házasságot köt a polgári származású Angelicával, és ez a házasság egyben egy új korszak beköszöntét szimbolizálja. A sokat bírált film nagy erőssége ismét a színészi játék. Salina herceg szerepében a hollywoodi sztár, Burt Lancaster élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja.