Luchino Visconti
Halál Velencében

1965-ben készül el új filmje, A Göncöl nyájas csillagai, egyfajta modernizált Elektra történet, mely már következő korszaka témáit is előrevetíti (a múlt jelent is determináló kísértetei, a nácizmus bűnei, a közönyös, cinikus, sokszor aberrált nagypolgárság hanyatlása). Következő munkáinak megvalósítása különböző akadályokba ütközik. A boszorkányok című filmnek a pénz gyilkos hatalmáról szóló epizódját (Az elevenen megégetett boszorkány, 1967) a producer csonkíttatja meg; Albert Camus Közönyét pedig azért nem tudja saját elképzelései szerint megcsinálni, mert az özvegy nem járul hozzá. 1969-ben rendezi a német trilógia első, kissé manierista darabját, az Elátkozottakat, amelyben a Krupp család történetét dolgozza fel. 1970-ben régi tervét valósítja meg: Thomas Mann Halál Velencében című művéből — annál sokkal személyesebb, szinte önvallomásszerű - filmet készít. A Ludwig (1973) II. Lajos bajor király, Wagner barátja korát idézi fel. Utolsó két filmjével visszatér Olaszországba. A Meghitt családi kör (1974) és Az ártatlan (1976) reménytelenséget árasztó világára a halál árnyéka vetül, mely a rendezőt Rómában érte.