|
Napfívér, holdnővér (1972) |
Napfívér, holdnővér (1972)
Franco Zeffirelli, eredeti nevén Gianfranco Corsi Építészi diplomát
szerzett a Szépművészeti Akadémián, majd a firenzei rádió
színtársulatának lett a tagja. Előbb díszlettervezőként, majd
operarendezőként vált ismertté Olaszországszer- te, s hamarosan az
Egyesült Államok nagyvárosainak operaházai is meghívták
vendégrendezőnek.
Filmkészítéssel
Luchino Visconti hatására kezd foglalkozni a negyvenes évek
második felében: Visconti rendezőasszisztense a Vihar előtt (1948), A
szépek szépe (1951), az Érzelem (1954) forgatásakor, segédrendező
Roberto Rossellini és
Vittorio De Sica néhány filmjének elkészítésénél is. Az
ötvenes-hatvanas években - miközben hazáján kívül Londonban is,
Párizsban is színpadi rende- zőként, főként Shakespeare-művek és
klasszikus operák előadásával arat sikereket, elkészíti a Bohémélet
(1966) filmváltozatát Mirella Freni és Gianni Raimondi
főszereplésével.1967-ben világsikerű filmet forgat - Elizabeth Taylorral
és Richard Burtonnel -
Shakespeare Makrancos hölgy című vígjátékából, majd a Rómeó
és Júlia (1968) következik Zeffirelli nagy Shakespeare-sorozatában.
A két Oscarral jutalmazott filmalkotás minden idők egyik legsikeresebb
Shakespeare-adaptációja - apróbb változtatásokkal, de hű az eredeti
szöveg- hez, nem modernizál, látványában igyekszik visszaadni a kor
atmoszféráját. Sikerült viszont átélhetővé és megkapóvá varázsolnia,
vászonra vinnie azt, ami Shakespeare korában, a hatvanas évek végén,
és a huszonegyedik század né- zője számára is ugyanúgy értelmezhető:
szenvedélyt, erkölcsöket, vívódást, lel- kiismeretet, bűntudatot,
fájdalmat, és a szerelem - giccs nélkül nagyon nehezen bemutatható -
éteri, fájdalmas gyönyörűségét.
|
