Paul Gauguin
(1848 — 1903)
A posztimpresszionizmus egyik kie- melkedő alakja, az ábrázolás
kon- ceptuálisan kidolgozott módszerével döntő hatást gyakorolt a XX.
század művészetére.
Miután rövid ideig együtt dolgozott Van Goghgal Arles-ban,
fokozatosan abbahagyta a természethű festést a színekkel való
kifejezés kevéért.
1891- től Tahitiban és a Csendes- óceán déli részének más tájain élt
és dolgozott.
Amikor Gauguin szakított impresszio- nista múltjával, felhagyott
azzal is, hogy a vonalakat és a színeket a szem megtévesztésére
használja, el- fogadtatva a nézővel, hogy a festett sík kép egy
valóságos jelenet újra- teremtése. Formái stilizáltakká, színei
elhitető erejű absztrakciókká váltak.
Gaugain azért választotta a primiti- vizmust, mert így könnyebben
érthe- tőt tudott alkotni; egyszerű színhar- móniái erősítették a
művet, és mivel azt akarta, hogy művei kellemesek legyenek a
szemnek, vonzó összha- tásra törekedett. Mindezzel azt kíván- ta
elérni, hogy képei egy idea festői kifejezései legyenek. Ennek az
lett a következménye, hogy őt kiáltották ki a szimbolista mozgalom
vezető festő- jének. Gauguin egész életműve tilta- kozás a civilizáció
lélekromboló ma- terializmusa ellen. Ezért 1889-90-ben és 1894-ben a
bretagne-i, 1891 - 93-ban, valamint 1895 és 1901 között Tahitiban,
1901 - 1903-ban pedig a Marquises-szigeteken dolgozott, ahol olyan
jeleneteket festhetett, amelyek szereplői a "természet" fiai és
lányai voltak.
Gauguin 1899-től sulyosbodó beteg- ségtől, állandó fájdalmaktól
szenve- dett; gyakran keveredett összetűzés- be a hatóságokkal is,
mert velük szemben védte az őslakókat. Búsko- morsága ellenére utolsó
képei is de- rűsek és bizakodók.
A festői stílus nagy megújitója volt, visszautasította azt a
felfogást, hogy a festmény egy adott jelenet tükör- képszerű
ábrázolása, és a képi ábrá- zolás empirikus módszere helyett
konceptuális módszert választott. |