Eredeti felállás: Rick Danko basszusgitár, hegedű, ének;
Levon Helm ének, dob, gitár, mandolin;
Garth Hudson orgona, szaxofon;
Richard Manuel ének, zongora, dob;
Jaime Robertson gitár, zongora, ének.
Elhunyt tagok
- Rick Danko – 1999. december 10.
- Levon Helm – 2012. április 19.
- Garth Hudson – 2025. január 21.
- Richard Manuel – 1986. március 4.
- Jaime „Robbie” Robertson – 2023. augusztus 9.

The Band története

"A Band nem olyan Bob nélkül,
mint Bob a Band nélkül"
A Banda tagjai pályájukat Ronnie Hawkins kísérőegyüttesében kezdték, az ötvenes évek második felében, 1958 tájékán. Hawkins rock'n'rollt játszott egy kis kanadai country és folk beütéssel, ez volt a Band elődje. A csapat érdekessége az volt, hogy a tagok igen sok hangszeren tudtak játszani. 1965-ig énekeseket kísértek színházakban, falusi ivókban. Ekkor keresett kísérőzenekart Bob Dylan, és egyik szereplésük alkalmával figyelt fel rájuk. A Band szívesen ráállt az alkura, és 1966 - 1970 között Dylant kísérték, és közben saját lemezeiket is kiadták. Akkoriban Leonard Cohen és Trudeau elnök mellett ők voltak a legismertebbek a tölgyfalevél szimbólumú, északi országból. Dylan 1966-os motorbalesetét követően a zenekar Woodstockban telepedett le, hogy a felépülésig is együtt zenélhessenek. Az ottani munka eredménye a The Basement Tapes. Első két nagylemezük jelentős érdeme, hogy számos különböző irányzat hatásait szintetizálta rock, soul, country, folk, babtista énekek). Dylan árnyékából kilépve a Band hosszú turnékra indult. A Band dalainak szövegei egyszerűek voltak, hétköznapi dolgokról szóltak, talán ezért is tudtak olyan sok embert megfogni. Az 1968-as Big Pink és a 69-es The Band című dupla lemez a rock klasszikusai közé tartozik. Talán ez a kettő és az 1978-as Last Waltz című tripla album az, amivel tehetségüket, zenéjüket mérni lehet. A Cahoots című nagylemez után kiadtak egy jó koncertalbumot, a Rock Of Ages-t és egy rock and roll feldolgozásokat tartalmazó gyűjteményt, a Moondog Matinee-t, amelyen kifejezésre juttatták vonzalmukat a rock gyökerei iránt. A zene mellett két filmhez kapcsolódik a nevük: Easy Riders (Szelíd motorosok) és Last Waltz ( Az utolsó tangó). Munkásságukhoz kapcsolódik a Big Pink - mint neve is mutatja - egy nagy rózsaszín ház Woodstock mellett. Itt gyakoroltak és próbáltak a lemezfelvételeik és koncertjeik előtti és közötti időszakokban. A legismertebb alkotásuk, az I shall be Released is a Big Pink-ből való:
"Standing next to me in this lonely crowd
Is a man who swears he's not to blame
All day long I hear him shout so loud
Crying out that he was framed
From the west unto the east
Any day now, any day now
I shall be released."
A Dylan számok közül talán ez a mások által legtöbbször feldolgozott mű. Közel két évtizednyi közös zenélés után 1978-ban búcsúkoncertet adtak, amelyből film is készült: Last Waltz. A filmet olyan hírességek közreműködésével forgatták, mint Bob Dylan, Eric Clapton, Van Morrison, Neil Young, Emmylou Harris, Joni Mitchell, Ringo Starr, Muddy Waters - mindazok, akikkel valaha együtt zenéltek. A nagyszabású filmet Martin Scorsese rendezte. De a nyolcvanas évek beköszönte előtt még egyszer összeállt a Band, egy most már végleges búcsú erejéig. 1986-ban Richard Manuel elhunyt, de a banda a kilencvenes években kiadott még néhány stúdióalbumot, melyet igen jól fogadott a közönség és a kritika. De Rick Danko 1999-ben bekövetkezett halála végérvényesen lezárta az együttes pályafutását.
Nagylemezek
- Music From Big Pink (1968)
- The Band (1969)
- Stagefright (1970)
- Cahoots (1971)
- Rock Of Ages (1972)
- Moondog Matinee (1973)
- Northern Lights Southern Cross (1974)
- The Best Of Band (1976)
- Islands (1977)
- Last Waltz (1978)
- Anthology (1979)
- Band (1987)
- Stage Fright (1990)
- Jericho (1993)
- Night they Drove Old Dixie Dow (1994)
- High On The Hogh (1996)
- Jubilation (1998)






