Eredeti neve: Julian Edwin Adderley
1928. szeptember 13. Tampa, Florida.
1975. augusztus 8. Gary, Indiana.

Cannonball Adderley története

"A rövid életű szaxofonkirály."
Cannonball Adderley, a huszadik századi jazz egyik
legnagyszerűbb művésze, rendkívüli tehetségű szaxofonosa volt. Alt és
szopránszaxofonjával rendkívül sok koncert, lemez vezéregyénisége. Kivételes
képességeit zenekarvezetőként és tanárként is hasznosította.
Julian Edwin
Adderley a floridai Tampában született 1928. szeptember 13-án, 1975. augusztus
8-án hunyt el agyvérzés következtében – kora szerint ereje teljében. Bár a
jazz nem kifejezetten közönségműfaj, Adderley azon kevesek közé tartozott,
akinek szerzeményei "slágerek" lettek, Mercy, Mercy, Mercy Live at Club című
albuma jazz és rhythm and blues listát vezetett és 1967-ben Grammy-díjat
nyert. A címadó dal nemcsak az ő legnagyobb sikere, hanem az egész műfajé.
Egyébként zenésztársa, Joe Zawinul szerzeménye volt, amely számos feldolgozást
ért meg.
A Cannoball (ágyúgolyó) gömbölyű pocakjának köszönhetően került a
nevébe. Apja jazztrombitás volt, öccse is ezt a hangszert választotta. Ő a
40-es évek közepén döntött az altszaxofon mellett, miután több fa- és rézfúvós
hangszeren is játszott. Benny Cartert és Charlie Parkert tartotta legnagyobb
példaképének. A középiskolai együttese után kvartettet alakított, a
hadseregben is zenekart vezetett. Leszerelése után New Yorkba költözött. Az
ötvenes években fivérével játszott, és megkezdte a lemezkészítést, több
közülük koncertfelvétel alapján jelent meg.
Miles Davis egyik legjobb
kvartettjének 1957-től két éven át volt a tagja, játszott a Milestones és a
Kind a Blue című híres Davis-lemezeken. Utána ismét öccsével alakított
zenekart Yusef Lateef tenorszaxofonos, később Joe Zawinul, majd George Duke is
együttese tagja volt. .
Cannonball Adderley szamára a blues sem volt
idegen, beépítette zenéjébe a soul és a funkyt elemeit is, de a popzenétből
sem, riadt vissza. A legnagyobb muzsikusok közül (a már említetteken kívül)
dolgozott többek között Bill Evansszel, Roy Brownnal, Charles Lloyddal, Milt
Jacksonnal, Sarah Vaughannal, Dinah Washingtonnal, Gil Evansszel, Oscar
Petersonnal, Nancy Wilsonnal és másokkal.
A szaxofon kiváló művésze a
hetvenes évek elején fellépett Budapesten az Erkel Színházban. Rövidre szabott
életében jóval több, mint száz lemeze jelent meg. A legtöbbet a Capitol adta
ki, de jutott a jobb műhelyek közül a Riverside-nak és más kiadóknak is.
Halála után egy időre háttérbe szoorult, majd a kilencvenes évektől ismét
szívesen adták ki újra, rendszeresen megjelentették legsikeresebb korongjait.
Cannonball Adderley nem sokkal halála után bekerült a jazz halhatlanjai
közé.
(Kovács Miklós)
Nagylemezek
- Presenting Cannonball (1955)
- Julian Cannonball Adderley (1956)
- Somethin’ Else (1958)
- Cannonball's Sharpshooters (1958)
- Cannonball Adderley Quintet in Chicago (1959)
- Caannanonball and Coltrane (1959)
- Them Dirty Blues (1960)
- At The Lighthouse (1960)
- African Waltz (1961)
- The Quintet Plus (1961)
- In New York (1962)
- The Lush Side of Cannonball (1962)
- Nippon Soul (1963)
- Cannonball Adderley's Fiddler On The Roof (1964)
- Mercy, Mercy, Mercy. Live at The Club (1966)
- 74 Miles Away (1967)
- Why Am I Treated So Bad? (1967)
- Accent On Africa (1968)
- Black Messiah (1972)
- Music You All (1972)
- Inside Straight (1973)
- Phoneix 1975)
- The Best of Cannonball Adderley: The Capitol Years (1991)
- Lugano 1963 (1995)
- Ballacks (2002)







