Eredeti felállás: Marilyn McCoo
Florence LaRue
Billy Davis jr.
Lamonte McLemore
Ron Townson
Elhunyt tagok
- Ronald Townson – 2001. augusztus 2.
- Lamonte McLemore – 2026. február 3.

The 5th Dimension története
"A Hair betétdalaival csinálták meg a szerencséjüket."
A könnyű, laza pop- és soul egyik legkiválóbb társulata volt a
hatvanas-hetvenes évek fordulóján ez a Los Angelesből indult formáció, amely
máig sem szűnt meg működni. Stílusukra az „alap” műfajok mellett jelentősen
hatott a hippivilág zenéje is. Nem véletlenül talán legnagyobb sikerük az a
kislemez, amelyen egybedolgozták a Hair nyitó és záródalát, az Aquariust és a
Let The Sunshine Int. Színvonalas szerzőik között megtalálható többek között
Laura Nyro, Burt Bacharach, Hal David, Jimmy Webb és mások. Bár létezésüket a
hatvanas évek legelejétől számítják, csak 1966-1967-ben váltak széles körben
ismertekké. A több előkelő helyre került daluk mellett Grammy-díjak is
bizonyították tehetségüket. A Fifth Dimension 2002.ben bekerült az
énekegyüttesek halhatatlanjai közé is. Szívesen fogadta őket vokalistaként
Ray Charles is.
Johnny Rivers, az ötvenes évek énekes sztárja és zeneszerzője figyelt fel a
vokálra és szerződtette saját lemezcégéhez, a Soul Cityhez. A listákon 1967-ben
kezdték meg a menetelést: Up Up and Away című daluk a 7. helyezett volt a
Billboardon és bekerült a huszas listára az egészen más zenei világban nyomuló
Mamas and Papastól átvett Go Where Yo Wanna Go is. Up, Up and Away című albumuk
is bekerült a Billboard 10 legjobbja közé.
Következő évben nagyobb
sebességre kapcsoltak: az Up, Up and Away három Grammy-díjat sepert be, 1968.
nyarán Laura Nyro Stoned Soul Picnic című dalából már több mint egymilló példány
fogyott, 3. lett a listán, de nem sokkal maradt le a legjobb tízesből a Sweett
Blindness sem. Az a bizonyos Hair-kislemez 1969-ben a Billboard első
helyezettje, akárcsak a Wedding Bell Blues az Aquarius/Let The Sunshine In
hárommilliós eladást és Grammy-díjakat hozott számukra, s a kislemez Angliában
is a 11, a Wedding Bell Blues pedig 16. lett. A hatvanas évek végétől
rendszeresen szerepeltek a különböző rangos TV-műsorokban, például Frank Sinatra
és Woody Allen showjában. Az utolsó listavezető kislemezük az 1972-es If I Could
Reach, de több daluk is listára került egészen a kilencvenes évek derekáig.
A
The Fifth Dimension 1970-ben távozott a Soul City lemezkiadótól, azután több
neves lemezcéggel szerződött – köztük a Bell Records, az ABC és a Motown is is
fogadta kis-és nagylemezeiket.
A hetvenes évektől kezdődtek a személyi
változások az együttesben. Elsőként Marilyn McCoo távozott, helyén meglehetősen
sűrűn változtak az énekesnők. Ron Townson egy időre szólópályával próbálkozott,
majd visszatért. Akkoriban hagyta ott a társaságot Billy Davis Jr, az ő
pótlására is sokan vállalkoztak. Az egyik legkitartóbb volt az őstagok között
LaMonte McLemore, aki 2006-ban vonult vissza a zenéléstől. Florence LaRue
viszont egészen a 2010-es évekig kitartott társai mellett.
Marilyn McCoo és
Billy Davis a távozás után külön-külön saját útjukat járták, de 2011-ben együtt
szerepeltek Cliff Richard lemezén.
(Kovács Miklós)
Nagylemezek
- Listavezető kislemezek:
- Wedding Bell Blues (1969)
- Aquarius/Let The sunshine In (1969)
- One Less Bell To Answer (1971)
- Never My Love (1971)
- If I Could Reach You (1972)
- Up, Up and Away (1967)
- Stoned Soul Picnic (1968)
- The Age of Aquarius (1969)
- Portrait (1970)
- Love’s Lines, Angles and Rhymes (1971)
- The Fifth Dinension Live (1971)
- Individually&Collectively (1972)
- Soul&Inspiration (1974)
- The Very Best of The 5th Dimension (1982)
- Anthology 1967-1973 (1986)
- In The House (1995)
- The Ultimate 5th Dimension (2005)
- The Essential 5 th Dimension (2011)





