Eredeti neve: Eric Hillard Nelson
1940. május 8. Teaneck, New Jersey.
1985. december 31. De Kalb, Texas.

Ricky Nelson története

„Inkább tinibálvány volt, mint rock and roll sztár.”
Rick(y) az ötvenes évek végétől a hatvanas évek derekáig állta
a versenyt főleg Amerikában, de Európában is szép sikereket aratott. Nem tett
hozzá újat a rock and rollhoz, de előadásmódja, hangja a legjobbak közé emelte
őt. 1957-1973 között 53 dala került a Billboard 100-as listájára, az elsők
között került a rock and roll halhatatlanjai közé, beválogatták minden idők 50
legnagyobb televíziós színésze közé. Mindössze 45 év jutott neki,
repülőszerencsétlenség áldozata lett.
Apja jazz-zenész volt, egy big band
vezetője, anyja pedig hegedült, természetesen hamar a zene felé fordult Rick(y)
érdeklődése. Az 1957 márciusában megjelent első kislemeze, a Teenager’s
Romance és az I’m Walkin című dalokkal elindította
karrierjét, a kislemezből napokon belül több mint 60 ezret adtak el, és a
jóképű, kitűnő, mély hangú fickó a lányok kedvence lett. Az előbbi szám a
Billboard 2. az I’m Walking (Fats
Domino sikere) a 4. helyig jutott. Második kislemezén, a You Are
One and Only Love, valamint a listán jegyzett Be-Bop Baby és a
Stood Up című dalai futottak be, s 1957-ben megjelent első albuma, a Rick,
amellyel 1958-ban meg sem állt a Billboard első helyéig. Az első albumon saját
szám még nem hallható, de jó érzékkel válogatott a kor sikerszámaiból, többek
között egyik példaképe, Carl Perkins, szerzeményeiből. (Elvis
Presley-t is szerette, de elsősorban Perkinsért rajongott.) Lemezre
került előadásában a Whola Lotta Shaking Going On is, de
Jerry Lee Lewis,
Little Richard és
Bill Haley verziójával akkor
már nem versenyezhetett. 1958-ban került az első helyre a Poor Little
Fool című dala.
Nem keserítette el, hogy nem őt tartják a
legeredetibb sztárnak: 19 éves korára filmszerepet is kapott: az akkor már
befutott sztárok, Dean Martin és John Wayne társaságában a Rio Bravo című
filmben látható. Kifejezetten kellemes megjelenésének köszönhetően rendszeresen
szerepeltették televíziós showműsorokban. Az ötvenes évek második felében Ricky
Nelson az egyik legjobban eladható énekes volt Amerikában, népszerűsége időnként
már-már megközelítette Elvisét.
Sikereinek köszönhetően a Decca szerződtette
húsz évre. Ha nem is tömegével, de jöttek az újabb sikerdalok, köztük az
1961-ben megjelent és Amerikában első, Angliában 2. helyre befutó
Travelin Man , a For You 1963-ban ugyancsak 1. Ha nem is lett
listavezető, (a 9. helyig jutott), főleg Európában hatalmas sikert aratott
1961-ben a Hello Mary Louval, amelynek eredetileg Gene Pitney kitűnő amerikai
énekes és dalszerző volt a szerzője és előadója. Angliában a 2. volt a Lou. Maga
Pitney még eddig sem jutott dalával.
Voltak újabb filmszerepei, a
hatvanas-hetvenes években továbbra is foglalkoztatta a televízió. Későbbi
időszakának listavezető sikere volt az Egyesült Államokban és Kanadában a Garden
Party című dala, amely még a Billboardon is 6. helyet ért el.
Ricky Nelson
1985 utolsó napján évbúcsúztató bulira utazott, de soha nem érkezett meg:
repülőgépe tisztázatlan műszaki okok miatt lezuhant, az énekes és a vele utazó
társaság szörnyethalt.
Nelsonnak négy gyermeke született Kris Harmonnal
kötött házasságából, leánya Tracy színésznő lett, egyik fia, Matthew pedig
zenész.
Nemcsak a rock and roll, hanem a rockabilly halhatatlanjai közé is
beválasztották, megkapta csillagát a hollywoodi sztárok sétányán.
Halála óta
is rendszeresen jelennek meg lemezei, főleg színvonalas válogatásai aratnak
sikert a listákon.
(Kovács Miklós)
Nagylemezek
- Ricky (1957)
- Ricky Nelson (1958)
- Songs By Ricky (1959)
- Rick is 21 (1961)
- Ricky Nelson sings „For You” (1963)
- Million Sellers (1963)
- Bright Lights&Country Music (1966)
- In Concert: the Trubadour 1969 (1970)
- Very Best of Ricky Nelson (1970)
- Playing To Win (1981)
- All My Best (1986)
- Best of 1963-1975 (1990)
- The Rock’n’Roll Era: Ricky Nelson 1957-1972 (1990)
- Stay Young (1993)
- Rockin’ with Ricky (1996)
- 25 Greatest Hits (1999)
- Greatest Hits (2005)
- Complete Epic Recordings (2012)






