Eredeti felállás: Danny Hutton ének,
Chuck Negron ének,
Cory Wells ének,
Michael Allsup gitár, Floyd Sneed dob,
Joe Schermie basszusgitár, Jimmy Greenspoon billentyűs;
Elhunyt tagok
- Chuck Negron – 2026. február 2.
- Cory Wells – 2015. október 20.
- Floyd Sneed – 2023. január 27.
- Joe Schermie – 2002. március 25.
- Jimmy Greenspoon – 2015. március 11.

Three Dog Night története

"A rocktörténelem legsikeresebb kutyái."
Az 1969-1974 közötti periódus
legsikeresebb amerikai együttese, 21 sikerlistás slágerrel és 12 aranyalbummal,
több mint 40 millió eladot lemezzel. A Three Dog Night sikerét leginkább annak
az alapötletnek köszönheti mely abban a korszakban merőben szokatlannak hatott,
hogy három frontember, énekes mögé szervez egy négytagú rockzenekart. A
későbbiekben, különösen a disco korszakban ez a felállás ugyancsak népszerű lett
és sikeres formációk tucatjai számára szolgált példaképül. Az együttest a három
énekes: Danny Hutton, Chuck Negron és Cory Wells alapította 1968-ban, Los
Angelesben és már első lemezükkel osztatlan sikert arattak. A korongon három
olyan sláger található mely azonnal felkerült a listákra: Nobody, Try A Little
Tenderness és a Harry Nillson által komponált One. Mellesleg az is a
zenekar különlegességei közé tartozott, hogy nem a tagok írták a dalokat,
feldolgozásokkal vagy külső zenészek által írt számokkal hódították meg a
közönséget. Míg a többi formáció koncepciókban gondolkodva használta ki a
nagylemez adta lehetőségeket, ők kislemezek gyűjteményének tekintették az
albumot. Ha meg kell határozni a "kutyák" zenei hovatartozását, akkor azt
mondhatjuk, hogy a rock kommerszebb ágát képviselték, szép melódiákkal,
kihasználva a három énekes adta lehetőségeket, a többszólamuságot és a kíséret
keményebb hagzása közötti disszonanciát. A rock műfajon belül, ők mindenképpen a
soft hangzás képviselői és a pop-rock műfaji előfutárai. Még ugyanabban az
évben, tehát 69-ben megjelent második albumuk is mely az elsőhöz hasonló sikert
aratott. Ezen a lemezen található a Laura Nyro által írt Eli's Coming című, a
Top Ten-be is bekerült slágerük, valamint az akkor még ismeretlennek számító
angol szerzőpáros, Elton John és Bernie
Taupin Lady Samatha című száma. 1970-71 hasonlóan nagy sikereket hozott az
együttesnek: olyan "number one" dalok kerültek az albumaikra mint az
intellektuálisan szellemes számok szerzőjének, Randy Newmannak a Mama Told Me
Not To Come című slágere mely hetekig vezette a toplistákat, vagy Hoyt Axton
szerzeménye a Joy To The Wolrd mely a 71-es év legnagyobb sikere lett. Ezt
követően a banda kissebb stílusváltást hajtott végre, a könnyű pop-rock helyett
inkább az igényesebb rhythm & blues felé fordult. Az együttes számára minden jól
alakult 1974-ig mikor is a formáción belüli ellentétek kezdtek a felszínre
törni. Ezek a belső feszültségek vezettek oda, hogy 1977-ben felbomlott az
együttes.
A 80-as évek elején egy nagylemez és egy világkörüli turné erejéig ismét
összejött a csapat, ami után hosszú szünet következett. 2002-ben a londoni
szimfónikusokkal közösen léptek fel, majd 2004-ben a 35. születésnap alkalmából
nagyszabású koncertet adtak. Azóta csend van körülöttük és nem valószínű, hogy
még visszatérnek.
Nagylemezek
- Three Dog Night (1969)
- Suitable For Framing (1969)
- Captured Live At The Forum (1969)
- It Ain't Easy (1970)
- Naturally (1970)
- Harmony (1971)
- Seven Separate Fools (1972)
- Around The World With Three Dog Night (1973)
- Cyan (1974)
- Dog Style (1974)
- Hard Labor (1974)
- Coming Down Your Way (1975)
- American Pastime (1976)
- It's A Jungle (1984)
- Three Dog Night With The London Symphony Orchestra (2002)
- 35th Anniversary Hits Collection (2004)






