Eredeti neve: Richard Christopher Wakeman
1949. május 18. London

Rick Wakeman története

"A billentyűk varázslója"
Az angol progresszív - new age zene egyik legtermékenyebb
zeneszerzője, a billentyűk koronázatlan királya, korán kezdett ismerkedni a
hangszerével. Alig hét éves amikor zongorázni kezd és klasszikus zenei
tanulmányokat folytat. Tizennégy évesen beiratkozik a Királyi Zeneakadémiára és
csatlakozik az Atlantic Blues nevű együtteshez. Álma, hogy hangverseny-
zongorista lehessen, olyan mint péladaképe: Liszt Ferenc. Az akadémiáról
viszonylag hamar kirugják, mert a technikák gyakorlása helyett inkább klubokban
zenél. Sessionzenészként közreműködik olyan együttesek felvételein mint a
Black Sabbath vagy
az Edison Lighthouse. Egy ilyen sessionzenélés alkalmával találkozik és
csatlakozik a Strawbs nevű zenekarhoz. Két album megjelenése után Wakeman a
Yes együtteshez csatlakozik, és
elkezdi annak zenéjét a maga képére formálni. A Fragile című Yes korong sikere
nagyban az ő nevéhez köthető, ami egyből sztár státuszba emelte a billentyűst.
1973-ban jelenik meg első szolóalbuma a The Six Wives Of Henry VIII
és nagyon meleg fogadtatásban részesül mind a kritika, mind a közönság részéről.
1974-ben kiválik a Yes-ből és szolókarrierbe kezd. Következő nagylemeze szintén
egy grandiózus alkotás, Utazás a Föld középpontja felé, Verne
regénye nyomán egy rock és szimfónikus zenekarra írt narrált szimfónia. A
narrátor David Hemmings volt. A meghökkentő alkotás nagy sikert aratott
Amerikában és Európában egyaránt.
Következő gradiózus vállalkozása az Arthur
király legendája szintén osztatlan tetszést aratott, aminek következtében egyre
másra érkeztek a filmzene megrendelések. 1977-ben ismét csatlakozott a
Yes-hez. 1981-ben Tim Rice szövegíróval közösen
elkészítették Orwell 1984-című regényének színpadi musicall adaptációját, majd
ismét filmzenék következtek. Wakeman sok más progresszív rocksztárral
ellentétben úgy vészelte át a nyolcvanas éveket, hogy semmit sem veszített
népszerűségéből, annak ellenére, hogy akadtak időnként gyengébbre sikeredett
munkái is. Virtuozitása és sajátos, a klasszikus zenét magába ötvöző,
divatirányzatoktól mentes zenei világa azonban, minden mélyponton átsegítette.
Folyamatosan kereste az új kihívásokat, a zenei megújulás lehetőségét. 1988-ban
Ramon Remedios operaénekessel készít közös albumot, melyen a görög és római
mitológia elevenedik meg, 91-ben Lucio Fasciano olasz énekessel hozza létre a
Fekete lovagok IV. Ferdinánd udvarában című lemezt, mely az
olasz belcanto jellegzetességeit viseli magán. 1994-ben jelenik meg a
Romance Of The Victorian Age mely a Viktoriánus kor zenei motívumaira
építkezve idézi meg a kor hangulatát, többnyire zongorán. Következő igen
izgalmas kísérlete az 1995-ös Cirque Surreal, ahol egy létező
cirkuszi produkció aláfestő zenéjét komponálja meg. Az elvont zenei motívumok
helyett ezen a korongon igazi rockzenét hallhatunk. 2000-ben készül el egyik
legnagyszerűbb alkotása a Preludes To A Century, melyen ismét a
zongora lehetőségeit aknázza ki és bizonyítja hihetetlen virtuozitását és zenei
érzékenységét.
Számtalan stúdióalbuma mellett igen sok koncertlemeze is
napvilágot látott, hiszen folyamatosan járja a világot és szerez örömet
rajongóinak. Wakeman ma is aktív és bár utolsó lemeze 2009-ben jelent meg,
várhatóan ismét előrukkol valami meglepővel és nagyszerűvel.
LZ
Nagylemezek
- The Six Wives Of Henry VIII (1973)
- Journey To The Centre Of The Earth (1974)
- Lisztomania (1975)
- Myths And Legends Of King Arthur and the Knights Of The Round Table (1975)
- No Earthly Connection (1976)
- White Rock (1977)
- Criminal Record (1977)
- Rhapsodies (1979)
- 1984 (1981)
- The Burning (1982)
- Cost Of Living (1983)
- Crimes Of Passion (1984)
- Country Airs (1986)
- The Family Album (1987)
- A Suite Of Gods (1988)
- Zodiaque (1988)
- In The Beginning (1990)
- Aspirant Sunset (1991)
- Silent Nights (1991)
- Time Machine (1991)
- Black Knights At The Court of Ferdinand IV (1991)
- Wakeman With Wakeman (1992)
- Heritage Suite (1993)
- African Bach (1993)
- Romance Of The Victorian Age (1994)
- Sea Airs (1994)
- The New Gospels (1995)
- The Seven Wonders Of The World (1995)
- Soft Sword (1995)
- Visions (1995)
- Night Airs (1995)
- Cirque Surreal (1995)
- Orisons (1996)
- Fields Of Green (1996)
- Tapestries (1996)
- Simply Acoustic: The Music (1997)
- White Rock II (1999)
- Two Sides Of Yes vol. I (2002)
- Songs Of Middle Earth (2002)
- Almost Classical (2004)
- Out Of The Blue (2006)
- Past, Present And Future (2009)
- Visions Of Paradise (1996)
- Aspirant Sunshadows (1996)
- Themes (1998)
- Preludes To a Century (2000)
- Classical Variations (2002)
- Hummingbird (2003)
- Retro (2006)
- From Brush & Stone (2009)









