Az apja módos bécsi zsidó kereskedő volt, egyszerűen Hofmannak hívták. A fiú már 16 éves gimnazistaként verseket közöl, alig néhány évvel később pedig már áhítatos katolikusként von Hofmannsthal néven a szimbolizmus és a divatos újromantika költő-drámaírója. A bécsi császári-királyi körök a legosztrákabb irodalmi mesterként emlegetik. Életműve ugyanúgy tartozik a legkövetkezetesebb hagyományőrzésbe, mint a kísérletező expresszionizmus-ba, szürrealizmus-ba. A konzervatív és az újító költészet egészen sajátosan egyedülálló ötvözője. Szellemi rokona az angol Swinburne, a francia-belga Maeterlinck, a német George és Rilke, de egyik sem példaképe. Legközelebbi elődje és eszménye a legfőbb osztrák klasszikus: Grillparzer.
Úgy indult szinte még kamaszfiúként, mint a bécsi emlékek és bécsi látványok formaművész versekbe varázsolója. A Burg látnivalói, udvarai, szobrai, a Schönbrunn parkjai jelennek meg költeményeiben. A legmagasabb osztrák körök érzik magukénak. Majd 18 éves fővel megtalálja egyik legjellegzetesebb kifejezési formáját, a szimbolista-szecessziós verses „kisdrámá"-t. Megírja a „Tizian halála" című verses-drámai látomást a művészet lélekmegváltó voltáról. Még a huszadik életévét sem éri el, és már világhírű. A német nyelvű költészetben a szecesszió túlfinomult, túl játékos, jelképekkel telített lírájának egyik legjellegzetesebb költője. De világviszonylatban mindenekelőtt kis és nagy drámáival, mitológia idézéseivel, operalibrettóival vált nevezetessé. Színpadi művészete összefonódik Richard Strauss zenéjével és Max Reinhardt rendezői szellemével. Gazdag munkásságának alighanem legismertebb műve a középkori angol moralitásjátéknak, az „Everyman"-nek olyan német átdolgozása, amely alig-alig emlékeztet az eredetire. Ez a „Jedermann" vagyis az „Akárki". Ezt a jelképes tartalmú, nagyon hatásos verses drámát úgyszólván minden európai nyelvre lefordították. „Akárki" maga a mindennapi ember, aki úgy él, mint a többiek, és minden megtörténhet vele, ami bárkivel megtörténhet. És előbb-utóbb okvetlenül meghal, mint minden ember. Az emberi szereplők: Akárki, Akárki anyja, Akárki szeretője, Akárki barátja. A többi megszemélyesített jelkép: Ördög, Mennyei alakok, mint a Hit, a Remény és a Szeretet és maga a Halál. Amikor pedig elkövetkezik a halál, a földi vég, a halálba menő egyedül marad, anyja is csak a sír széléig kísérheti. Csak jótettei léphetik át vele együtt a temetést, hogy a túlvilági ítéletkor tanúskodjanak mellette. - Igazi középkorra stilizált, mozgalmas-izgalmas játék, amelynek jelképrendszere, problémavilága az újkori, a jelenbeli gondolatvilágra vall.

Az „Akárki" sikere fordította Hofmannsthal felé a muzsikus és a rendező figyelmét. Reinhardttal és Strauss-szal együtt teremtették meg az azóta is virágzó „Salzburgi Ünnepi Játékok"-at.
A századforduló és az első világháború közötti évek témakeresése mindenekelőtt a görög drámai hagyomány felé irányult. Közben egyre nagyobb érdeklődéssel tanulmányozta a hasonlóképpen bécsi Freud lélektani eredményeit, a pszichoanalízist. Az antik mitológiai és tragédiabeli hagyományt bravúrosan kapcsolta össze a hősök és hősnők mélylélektani ábrázolásával. A görög mitológia Szophoklész-től és Euripidész-től ismert alakjai - Oidipusz, Élektra, Alkésztisz - tolla alatt lélektani drámák hőseivé váltak. Példát adott jó néhány XX. századi drámaírónak az antik témák, a pszichoanalízis és a modern problémák összekapcsolására. A középkori misztériumok és moralitásjátékok téma- és formavilága ugyanúgy ihlette, mint az antik hitrege. Már az „Akárki" hamar világraszóló sikere is a középkort idézte szimbólumrendszerével, de a barokk színpadi hagyomány középkorvíziója is hatott képzeletére. Különösen a spanyol drámaszerzők, közülük is elsősorban Calderón ösztönözte nem is egy darabja megírására. Ifjúkora óta játékos szenvedéllyel foglalkozott a nyelvtanulással. Az ógörög, latin és jó néhány más európai nyelv mellett jól tudott spanyolul is, olykor fordított is néhány spanyol klasszikus drámát. Ízléséhez és hajlamaihoz legközelebb Calderón állt, aki a spanyol barokk szerzők között alighanem a legjobban érezte át a középkori hagyományokat. Kitűnő drámáit megcsodálták és gyakran utánozták a német romantikusok. Az osztrákok különösen. Hiszen a XVI-XVII. századbeli Spanyolország úgyszintén Habsburg uralom alatt állott, s az osztrák Habsburg-világ némiképpen rokonnak is érezte. A legjelentékenyebb osztrák romantikus, Grillparzer fordított is, utánzott is Calderón-drámákat. Hofmannsthalnak pedig éppen Grillparzer volt a legtiszteltebb példaképe. - Calderón egyik legfontosabb és legismertebb színjátéka: „A nagy világszínház". Ez a mennyekben és a történelemben játszódó misztériumjáték előképe az európai újkori misztériumnak: Goethe „Faust"-jának, Byron „Káin"-jának, Madách „Tragédiá"-jának. Hofmannsthal két játékban is folytatni kívánta a műfaji hagyományt: a „Kis világszínház"-ban és a „A nagy világszínház"-ban Az előbbi ugyanúgy „kis-dráma", vagyis rövid verses drámai költemény, mint a „Tizian halála" vagy a még nagyobb sikerű „A balga ás a halál". „A nagy világszínház" azonban szintén egész estét betöltő, hatásos színpadi játék, mint korábban az „Akárki", vagy a nem sokkal később egyenesen operának írt librettói.

Richard Strauss-szal jó baráti és munkatársi kapcsolatba kerültek. Hofmannsthalnak ugyanúgy megfelelt Richard Strauss, mint Straussnak Hofmannsthal. A szecesszió stílusvilága és az újromantika témavilága a legművészibb színvonalat találta meg a két mesterben. Kapcsolatuk idővel még családi is lett, amikor Strauss fia feleségül vette Hofmannsthal leányát. Az már a történelem fintora és Strauss igen ingatag jellemének dokumentuma, hogy már Hofmannsthal halála után, Hitler uralomra kerülésekor a nagy művész, de igen képlékeny jellemű Strauss ráparancsolt a fiára, hogy váljon el a zsidó származású híres drámaköltő leányától... és az el is vált. Amíg Hofmannsthal élt, tehát 1929-ig, igen jó munkatársak voltak. A görög tárgyú drámák operákká váltak, és Hofmannsthal már egyenest opera számára librettónak írta „Ariadné Naxosz szigetén" című mitológiajátékát, legismertebb közös művük, a „Rózsalovag" szövegét. Drámai költeményei közt akadnak ennél jelentékenyebbek, mélyebbek, szárnyalóbbak, a halála óta eltelt hat és fél évtizedben mégis ez bizonyult a legmaradandóbbnak és legismertebbnek.
Viszonylag rövid - 55 évre terjedő - életében sokat alkotott. Ausztriában nemzeti klasszikusnak számít, a világirodalomban az újromantika és a szecesszió egyik legjelentősebb alkotója.

Hegedüs Géza

Vissza

copyright © László Zoltán 2009 - 2010
e-mail: Literatura.hu