| 1965-ben alakult amerikai bluesalapú együttes. Eredeti felállás: Danny Kalb gitár, ének; Steve Katz gitár, harmonika, ének; Tommy Flanders ének; Roy Blumenfeld dob; Al Kooper billentyűsök, ének; Andy Kulberg basszusgitár, fuvola. |
 |
A zenekar története azzal kezdődött, hogy az Elektra kiadó
1964-ben megjelentetett egy válogatást Blues Project néven, amelyen már
szerepelt Danny Kalb is. A következő évben a New York-i Magyar Kulturális
Központban játszott egy zenekar, amelyben Kalb mellett játszott Charlie
Musselwhite, az egyik legjobb fehér blues szájharmonikás valamint Mike
Bloomfield, aki nemcsak gitárosként volt kiemelkedő alakja a fehér bluesnak. A
The Blues Project nem játszott túlságosan népszerű zenét, így a listákra került
albumaik lemaradtak az élvonaltól.
Kalb Blumenfelddel, Kulberggel és Artie
Tatum gitárossal 1965-ben indította Quartetjét. Tatumot hamarosan Katz váltotta,
rövidesen csatlakozott hozzájuk Flanders, aki a nevet adta a „gyereknek”. Al
Kooper csak a következő év elején csatlakozott a többiekhez. Ismert zenész volt,
helyet kapott Bob Dylan
legendás Highway 61 Revisited című albumán és részt vett más projektekben is.
A zenekar a The Night Owl klubban játszott és 1965 elején elkezdte első
lemezének felvételét. Live at Café Au Go Go című albumuk
1966-ban a Verve Records kiadásában látott napvilágot. Állandó helyük akkor már
a lemez címében szereplő blueskocsma volt.
Az együttes korántsem tiszta
bluest játszott, jól megfért zenéjükben a folk, a gospel és a jazz is. Amikor
Flanders távozott, Kalb, Kooper és Katz énekelt. Az első album megjelenése után
legendás nyugati parti színhelyeken léptek fel: San Franciscóban a Fillmore-ban,
az Avalon Ballroomban és koncerteztek Los Angelesben is. Kooper közben ismét
Dylannel dolgozott egy lemezen. NewYorkba visszatérve felléptek a Central
Parkban sé megjelentették Projections című második lemezüket,
amelyre jelentősen rányomta bélyegét a pszichedelikus rock is. Az albumra került
többek között az I Can’t Keep from Crying Sometimes, a
Steve’s Song, a Two Trains Running és a Flute
Thing, mindegyik pályafutásuk kiemelkedő darabja volt. Ebben a
felállásban utolsó közös attrakciójuk fellépésük a Monterey Pop Festivalon.
Al Kooper és Steve Katz 1968-ban a
Blod, Sweat and Tears-hez szegődött, de Kooper, aki ugyan
kezdeményezője volt ennek a formációnak, csak egy lemezt készített az
együttessel. Katz évekig kitartott a szenzációs fúvós csapat mellett (Budapesten
is fellépett velük 2010-ben).
A Blues Projectnek változó összetételben
jelentek meg lemezei a hetvenes évek elején, majd 1973-ban kiadták a The
Original Blues Project Reunion in Central Park című dupla korongot,
amelyen Flanders nem énekelt ugyan,de így is kitűnő emlék a kitűnő társaságról.
Kulberg és Blumenfeld egy ideig a Seatrain nevű formációval dolgozott. A
következő években a Blues Project időnként különböző come back koncerteken
szerepelt, szüntelenül változó összetételben.
Az együttes hagyományos
lemezeken megjelent anyagait a nyolcvanas évek végétől megjelentették CD-n is.
Kitűnő válogatások is őrizték a rendkívül színvonalas együttes legjobb
darabjait. A Blues Project Anthology talán a legjobb gyűjtemény, amely
betekintést ad a fehér blues, a blues rock egyik legjobb, de eléggé
fegyelmezetlen formációjáról. Az ezredforduló táján csak annyit lehetett tudni
az együttesről, hogy létezik, sem újabb hanganyagukról, sem nevezetes
koncertjükről nem tudni. Érdemes felidézni a már említetteken kívül olyan
klasszikus bluesfeldolgozásaikat, mint a Back Door Man, az I’m Ready, az
Alberta, a Spoonful vagy a Louisiana Blues.
(Kovács Miklós)
| Nagylemezek: Live at Café Au Go Go (1966) Projection (1967) Live at Town Hall (1967) Planned Obsolescence (1968) Best of Blues Project (1969) Lazarus (1971) The Blues Prouject (1972) Original Blues Project Reunion in Central Park (1973) The Best of The Blues Project (1989) The Anthology (1997) |
  |
A CD-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
 |
 |
 |
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu