"...a sokoldalú blueszenész!"
Amerikai többhangszeres blueszenész, énekes, dalszerző. Eredeti neve: Henry Saint Claire Frederics 1942. május 17. Harlem, New York. |
Igen sokoldalú zenész, aki kétségtelenül nagy tudását igen sok
forrásból merítette. Elsősorban blues-zenészként tartják számon, ám nem idegen
tőle a rock, a jazz, a country és a világzene sem, mint ahogy a latin zene is
belefér zenei világába. A dolgok erős leegyszerűsítése gitárosként elkönyvelni,
hiszen több más hangszert képes magas színvonalon megszólaltatni. Bendzsón,
mandolinon, basszusgitáron, harmonikán, pozanon és klarinéton is játszik és
természetesen énekel.
Az égvilágon semmi köze sincs a híres indiai
épülethez, s általában nem sok fűzi Ázsiának ehhez a részéhez sem. Már a szülői
házban találkozhatott a zenével, több hangszeren játszó, rövidhullámú rádiót is
üzemeltető, jamaicai származású apja jóvoltából. Anyja amellett, hogy tanított,
gospel-kórusban énekelt templomban. Szülei ösztönözték, hogy klasszikus zenével
is foglalkozzék.
Már gyermekként sok minden érdekelte a zene világából, jó
érzékkel választotta ki a popzenéből vagy a jazzből a számára legfontosabbat.
Nem elégedett meg a zene élvezetével és művelésével, hanem ezek eredetét is
tanulmányozta. Hosszan lehetne sorolni azokat a muzsikusokat, akikre
példaképként tekintett. Néhány közülük: Sleepy John Estes, Robert Johnson,
Leadbelly, Blind Willie McTell, Harry Belafonte, Charles Mingus, Thelonious Monk
vagy Milt Jackson.
Miután a University of Massachussettsen megszerezte
diplomáját, bostoni klubokban kezdte az aktív zenélést. Művésznevét állítólag
megálmodta, s 1961-től használja.
A hatvanas évek közepén települt a nyugati
partra, s Rising Sons néven 1964-ben alakította meg együttesét, a hatvanas évek
második felében a Columbia kiadóhoz szerződött. Taj Mahal című
bemutatkozó albuma 1968-ban jelent meg, s ugyanabban az évben boltokba került a
második, a The Nacht’l Blues is.
Szoros szálak fűzik fiatal
korától Ry Cooder fehér gitároshoz. Nagyon sokan koncerteztek vele, köztük Miles
Davis, Jimi Hendrix,
John Lee Hooker,
B. B. King, Bonnie
Raitt, Bob Dylan és a
Rolling Stones.
Szerepelt is a Rolling Stones Rock and Roll Circus című filmjében és a Blues
Brothers 2000-ben. Mindkettő ismert Magyarországon is.
Zenészélete több mint
negyven éve alatt mintegy negyven sorlemezt jelentetett meg és nagyjából
ugyanennyi válogatás fűződik a nevéhez. Az ezredforduló óta is fáradhatatlanul
dolgozik. Albumainak többsége mestermunka, a hetvenes években "becsúsztak"
gyengébb darabok is. A leggyakrabban emlegetett lemezei közé tartozik legelső,
azután a Giant Steps/The Ole Folks at Home című dupla album, a
Real Thing, a Taj Mahal and Int’ Rhythm Band Live,
az An Evening of Acoustic Music, a Kulanjan és
a Hanapepe. Három CD-n megjelent az 1965-1998 között született
54 dalának díszdobozos gyűjteménye, ismeretlen koncertfelvételekkel és kiadatlan
stúdiódarabokkal kiegészítve.
Fellépett a newporti folk-fesztiválon, a
Fillmore East és a Fillmore West színpadán is. Budapesten 1999-ben adott
koncertet az egykori Vörös Csillag mozi nagytermében (akkori teljesítményéről
megoszlottak a vélemények).
Taj Mahal többszörös Grammy-díjas, a Blues Music
Awardst is kiérdemelte. Műfajából csak a legnagyobbak kerülnek listára, így
igazán elismerésre méltó, hogy a Billboardon nemcsak a blueslemezek közé
kerültek fel a kiadványai, hanem a jazzlemezek illetve a 200-as albumlistára is.
A 2008-as Maestro például 2. volt a a blues szekcióban. Legnagyobb érdeme, hogy
zenéjével elősegítette a hagyományos blues megőrzését és az afro-amerikai zene
gyökereinek ápolását.
(Kovács Miklós)
copyright ©
László Zoltán 2011 - 2013
e-mail: Literatura.hu