Henry James
(1843 - 1916)

Henry James

A századfordulón teljesedett ki az amerikai lélektani realizmus legnagyobb művészének, Henry Jamesnek gazdag regényírói munkássága. Szinte mindenben, tárgyválasztásban, művészi tudatosságban, intellektuális mélységben, lélektani éleslátásban, befelé fordultságban tökéletes ellentéte volt nagy kor- és honfitársának, Mark Twain-nek. Milliomos magántudós fia, aki rendkívül tehetséges, magas műveltségű családi környezetben nevelkedett, jórészt Európában. Bátyja, William James, korának egyik legjelentősebb pszichológusa és filozófusa volt, a Harvard Egyetem tanára, az ő nevéhez fűződik az amerikai szellemre annyira jellemző pragmatizmus elméletének kifejlesztése. E felfogás szerint a fogalmakat és eszméket gyakorlati következményeik szemszögéből kell értékelni. Az eszmék igazságának az a mértéke, hogy mennyire hasznosak a kívánt célok megvalósításában. Az igazság nem abszolút érvényű, hanem viszonylagos, relatív, és ezért állandó, fokozatos módosításra szorul.
Henry James harminchárom éves korában végleg elhagyta Amerikát, amelynek harsány közönségességét, nyers anyagiasságát, pénzhajhászó kulturálatlanságát magas igényű művész számára alkalmatlan légkörnek találta. Hawthorne-ról írott könyvében (1879) ironikusan foglalta össze, hogy mi hiányzott nagy elődjének Amerikában 1840 táján ahhoz, hogy a brit írókéhoz hasonló társadalmi környezetben érezhesse magát, elárulva egyben azt is, hogy ő maga, James is mit hiányol az amerikai civilizációban. „Nincs itt európai értelemben vett államszervezet, sőt tulajdonképpen még egyéni neve sincs az országnak. Nincs uralkodó, nincs királyi udvar, nincs alattvalói hűség, nincs arisztokrácia, nincs államegyház, nincs klérus, nincs hadsereg, nincs diplomáciai tes tület, nincsenek vidéki földesurak, paloták, kastélyok, udvarházak, plébániák és szalmatetős zsellérházak, nincsenek repkény borította romok, nincsenek székesegyházak, apátságok vagy kis normán korbeli templomocskák, nincsenek nagy egyetemek vagy híres középiskolák, — nincs Oxford, Eton, Harrow, nincs irodalom, nincsenek regények, se múzeumok, festmények, se politizáló társaságok, se sportélet, nincs se Epsom, se Ascot... De ha mindez kimaradt, akkor minden kimaradt. Az amerikai persze tudja, hogy azért sok minden marad még, s hogy ez mi, az az ő titka."
Kora Amerikájából, hazája mozgalmas életéből Jamest kevés érdekelte. A polgárháború, az államjogi viták, a gazdasági fejlődés visszásságaiból kinőtt problémák önmagukban nem foglalkoztatták, az amerikai élet kérdései elvi síkon sohasem szólalnak meg műveiben. Egy-két alkalommal ábrázolt ugyan olyan személyeket műveiben, akik számára e kérdések fontosak voltak, de e regényfiguráinak nem ideológiája, hanem lelki életének elemzése kötötte le figyelmét. Amerikának búcsút mondva, előbb Franciaországban telepedett le, ahol Stendhal és Flaubert hatott rá, majd Turgenyev, akivel személyes jó viszonyt tartott fenn, később pedig Angliába költözött, ahol halála előtt pár hónappal felvette a brit állampolgárságot.

Egy hölgy arcképe Egy hölgy arcképe

James regényeinek jelentékeny részében az uralkodó téma a saját egyéni sorsában testet öltött ingadozás az európai és amerikai civilizáció eszményei és adottságai között. Olaszországi, angliai vagy franciaországi környezetben élő amerikai és európai hősei között a két világ századvégi szellemében szövődnek és alakulnak a kapcsolatok és ellentétek. Az ő Európája az ódon hagyományok világát testesíti meg, mélyen kulturált, csiszoltan civilizált, Amerikája pedig még frissen, nyersen új, anyagias, ártatlan, s lelkileg némiképp faragatlan és primitív. Naivnak, tanulnivágyónak és energikusnak, s néha vulgáris konvenciókhoz kötöttnek ábrázolt amerikai figurái és többnyire túlfinomult, némelykor unott, cinikusan mesterkélt, nemritkán degenerált, sőt becstelen európai ellenjátékosai azonban nem a hétköznapok talaján találkoznak. André Gide találóan állapította meg, hogy James regényeinek hősei csupán szárnyas mellszobrok. „Hiányzik belőlük a testiség tömör súlya, az élet bozontos, zűrzavaros sűrűje, az egész sötét vadon." Az élet anyagi, fizikai vonatkozásai kívül estek James érdeklődési körén, korának aktuális társadalmi kérdéseiben egyetlen műve, The Princess Casamassima kivételével nem foglalt állást. James iszonyodott a nyers, közönséges, hétköznapi valóságtól, az ő művészi ereje kifinomult pszichológiai érzékenységében és intellektuális éleslátásában rejlett. Művészetét jólnevelt, kulturált, anyagilag gondtalan emberek lelkivilága, érzelmi élete és értelmi állásfoglalása ábrázolásának szentelte. A magatartási formák, a konvenciókhoz és az erkölcsi normákhoz való viszonyulás, a lelki élet minden rezdülése mérhetetlenül fontosabbak voltak számára, mint a valóság szociológiai ábrázolása. Rendkívül lassú folyamú regényeiben kevéssé kitapintható az esemény, a hangsúly a finom társalgáson s a szereplők — javarészt nők — gondolatainak és érzelmeinek elemzésén nyugszik.

Kamaszkor A csavar fordul egyet Maisie tudja 

The Portrait of a Lady, 1881 (Egy hölgy arcképe) egyik legnagyszerűbb műve, pszichológiai realizmusának első remeke, mesteri ábrázolása egy jellemes amerikai nő habozásának szerelem és kötelességtudás között a dekadens európai világban. A Washington Square (1881) azon nagyon kevés számú művei közé tartozik, melyek teljes terjedelmükben az Egyesült Államokban játszódnak. Hősnője, egy erős akaratú ifjú leány, szerelmi csalódások, családi megpróbáltatások során öregszik lassan higgadt vénlánnyá. Daisy Miller című kisregényében (1878) egy naivul kötetlen gondolkodású életvidám, fiatal amerikai lány kerül szembe a képmutató európai és amerikai polgári konvenciókkal. A regény abban a polgárháború utáni, törtető szellemű korban játszódik, amikor a magabiztos újgazdag amerikai nagypolgári osztály számos tagja — főleg nők — Európa felé fordult, hogy az óvilág kulturális fénymázával adjon nagyobb súlyt hirtelen szerzett vagyonával elért társadalmi állásának. Millerékben, Daisy családjában azonban nincs kisebbrendűség! érzés Európával szemben, sőt inkább kispolgári önteltség, ami a pénz felhalmozásának képességéből ered, s szűk látókörű, provinciális erkölcsi konvenció-kultuszuk Európa, ez esetben Olaszország csiszoltsága mögött rejtett morális romlottságot szimatol. The Princess Casamassima, 1886 (C. hercegnő) melodramatikus történet, mely a londoni anarchisták világát is érinti. James számos regénye között ez az egyetlen, amelyben a szerzőnek az elnyomott osztályokkal való együttérzése is kifejezést kap. What Maisie Knew, 1897 (Maisie tudja) egy okos gyermeklány szemszögéből ábrázolja elvált és új házasságokat kötő szüleinek marakodásait és szerelmi kalandjait. The Turn of the Screw, 1898 (A csavar fordul egyet) című kisregény — azon kevés számú műveinek egyike, melynek a maga idejében közönségsikere is volt — egy nevelőnő és két kis tanítványa köré fonódó kísértethistória, mely az egyik gyermek halálával tragikus véget ér. A drámai feszültségű történet a lehetséges bűn, a fenyegető gonoszság baljós hangulatát, a felnőttek s a gyermekek szembenállásának bonyolult feszültségeit idézi fel. (A történetből Benjamin Britten operát írt.)
James utolsó korszakában, alkotó munkássága végén keletkezett műveiben a fokozódó pszichologizmus és formalizmus jelei mutatkoztak. A néha túlhajtottnak tűnő lélekboncolás, finom nüanszírozás teljesen háttérbe szorította a mesét, s a kifejezésbeli precízióra törekvő, félhangokban, célzásokban gazdag nyelvi körmönfontság, a már-már öncélú esztétizálás homályossá, egyre nehezebben érthetővé tette késői regényeit. James rendkívül tudatos, elvszerűen intellektuális művész volt, s a közönségsiker kedvéért soha meg nem alkudott a közízléssel. Művei élete vége felé közzétett gyűjteményes kiadásának egyes kötetei előtt terjedelmes előszókban fejtegette regényelméletét.
The Awkward Age, 1899 (Kamaszkor) majdnem teljesen párbeszédekre épített történet egy erős jellemű fiatal angol leány férjhezmenetele körüli bonyodalmakról. The Wings of the Dove, 1902 (Galambszárnyak) egy gazdag örökség reménye körül folyó kétes üzelmek bonyolult históriája. The Ambassadorsban, 1903 (A követek) anyjának két küldöttje igyekszik az amerikai ifjút megmenteni az öregedő párizsi grófnő szirénkarmaiból. A javakorabeli „követ" azonban kénytelen fokozatosan felismerni, hogy a szerelmi viszony jelentős lépés és segítség az ifjú számára érzelmi-szellemi kibontakozása útján. A követ ráeszmél küldetésének értelmetlen voltára, Párizsban hagyja az ifjút, s azzal a tudattal tér vissza Amerikába, hogy ez élmény során az ő élete is gazdagabbá, magasabb rendűvé vált. A finom humorú regény mellesleg az amerikai nagypolgárság anyagiasságának és kicsinyességének burkolt kritikájaként is tekinthető. Legutolsó befejezett regénye The Golden Bowl, 1904 (Az aranycsésze) szimbolikájával, gondosan szimmetrizált szerkezetével és nyelvével, James legbonyolultabb s egyben legköltőibb alkotása. A mű öt személy végtelen gonddal elemzett társalgásában ábrázolja a szereplők szerelmi és házassági kapcsolatait. Hősei oly mértékben „intellektualizáltak", hogy számukra a legjelentéktelenebb életmegnyilvánulások is erkölcsi dilemmákká válnak.
Henry James nagy amerikai regénytörténeti jelentősége eszközeinek újszerűségében és művészi gazdagságában van. Pszichológiai realizmusának meggyőző hitelessége egyebek között abból is fakad, hogy szakítva a hagyományos elbeszélő-technikával, szokatlan perspektívából vetítette történeteit. Mindent a szereplők tudatán át látunk, nemritkán a regénybeli események fő sodrán kívül álló mellékszereplő élményein és elbeszélésén át. Szerkesztő művészetének bonyolultságban és árnyalatosságban egyenrangú párja nyelvi művészete. Nüanszokban gazdag s rendkívül hajlékony prózájának ritmikája, metaforavilágának változatossága nyelvét a kifejezés tökéletes eszközévé tette. Kétségtelen, hogy művei számot tevő szellemi erőfeszítést kívánnak az olvasótól, a választékos mondanivalóhoz simuló kifinomultságuk, gondos csiszoltságuk bizonyítja, hogy James az amerikai széppróza egyik legnagyobb stilisztája.
Országh László

Vissza

copyright © László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu