"A fehér blues vörös hajú királynője."
Amerikai blues- rock, és folk-rock énekesnő, gitáros,
dalszerző. Eredeti neve: Bonnie Lynn Raitt 1949. november 8. , Burbank, Kalifornia. |
A világ zenei színpadain, stúdióiban meglehetősen ritka
azoknak a hölgyeknek a száma, akik elsősorban a blues mellett kötelezték el
magukat. A lángvörös hajú kaliforniai Bonnie Raitt egyike ezeknek a
kakukktojásoknak. Sikeres előadó és lemezkészítő, igaz, abban elsősorban rockos
énje az uralkodó. Számos első helyezése volt a Billboard listáin, nem kevés a
legjobb tíz közé került lemeze vagy dala. Kilenc Grammy-díjat gyűjtött,
többségüket rocklemezeiért, de van köztük blues is. Ez utóbbira azért különösen
büszke, mert egyik példaképével, tanítómesterével,
John Lee Hooker-rel együtt
kapta. A blues nagy öregjén kívül példaképe
Howlin’Wolf, Sippie Wallace és Mississippi Fred McDowell. Közel
húsz sorlemeze jelent meg a pályafutása során.
A zene szeretetét, apjától,
John Raitt musical-színésztől és énekestől örökölte, igen korán kezdett
gitározni és bluesdalokat énekelgetni. Gyermekkori zenei kalandjairól keveset
lehet tudni. Zenészként a hatvanas években mutatkozott be. Fiatalon északra
került, a Massachusetts állambeli Cambridge-ben járt főiskolára, de közben a
zenével sem hagyott fel, Bostonban blues- és folkzenei klubokban lépett fel. Már
északon találkozott Dick Watermannel, aki jól ismert volt ebben a műfajban, jó
ismerője volt a műfajnak, sokat tett a hatvanas években a blues
felvirágoztatásáért. Elvállalta a tehetséges Bonnie Raitt menedzselését.
Bonnie első lemeze a Warner Brothers kiadónál jelent meg 1971-ben. Albumán
közreműködött Junior Wells, a
Budapesten is járt legendás szájharmonikás. Egy évvel később következett a
Give It Up című korongja, a hetvenes években újabbakkal
jelentkezett, amelyek közül a szakma főként az 1977-es Sweet Forgivenesst és az
1979-es Glowt méltatta. A lemezkészítés mellett mindig fontos volt számára a
koncertezés, a kapcsolat a közönséggel, különleges hangját és egyéni
gitárjátékát méltányolta hallgatósága. Fellépett 1977-ben és 1991-ben
Montreux-ben, lemezfelvétel őrzi emlékét.
A nyolcvanas években néhány
sikertelen lemeze után a Warner ejtette. Az évtized végétől ismét kitűnő lemezei
jelentek meg: a Capitol kiadta a Nick of Time albumot, amely
amerikai listákat vezetett, három Grammy-díjat is kapott érte, köztük az év
albumáért járót. Ötszörös platinalemez ez az album.
Ismét gyakrabban lépett
színpadra a legjobb blues- és rockzenészek társaságában. Közreműködött John Lee
Hooker 1989-es, The Healer című, szintén Grammy-díjas lemezén., Kapcsolatuk
szoros, baráti volt, Bonnie fellépett Hooker koncertjein., aki szeretettel,
elismeréssel beszélt róla.
A kilencvenes évek igazi szakmai diadalmenetet
hoztak számára, s nem tarthattak nélküle fontos zenei eseményt. Ott volt
1990-ben Nelson Mandela tiszteletére rendezett óriási koncerten a londoni
Wembleyben, fellépett azon az 1996-os szuperkoncerten, amelyet a fiatalon
elhunyt Steve Ray Vaughan fehér gitáros emlékére szerveztek többek között
B. B. King,
Eric Clapton és
Buddy Guy fellépésével. A többi
résztvevővel együtt ő is Grammyt vehetett át a koncert lemezéért.
A
kilencvenes években sikeres albumai között volt a hétszeres platina és a
Billboardon 2, helyezett Luck of The Draw, a kétszeres platina
és listavezető Longing In Their Hearts valamint a Road Tested.
A kemény
munka a blues és rock oltárán meghozta gyümölcsét: 2000-ben bekerült a rock and
roll halhatatlanjai közé.
Az új évezredben is rangos zenei események
résztvevője: 2007-ben fellépett a
Fats Domino tiszteletére
rendezett koncerten, az öreg több dalát énekelte. Elismerés fogadta újabb
lemezei közül a 2005-ös Souls Alike-ot valamint a 2012-es Slipstream –et.
A
Grammy 2012-es gáláján Alicia Keysszel énekelt duettet. A Rolling Stone magazin
beválasztotta a legjobb 100 gitáros és az 50 legjobb énekes listájára is.
Tisztelet övezi Bonnie Raittet a szociális és jótékonysági akciókban való aktív
részvételéért, több tucat ilyen szervezet munkájához csatlakozott.
(Kovács
Miklós)
A Cd-k online megvásárolhatók, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2012
e-mail: Literatura.hu