Irodalom        Színház        Film        Képzőművészet        Lexikon        Mitológia        Nobel-díj        Rockzene

A
Literatura
világirodalmi vers-antológiája

Langston Hughes
Honvágy

Fönn a vasúti híd dalol,
úgy énekel, akár a szív.
Fönn a vasúti híd dalol,
úgy énekel, akár a szív.
Ahány vonat rajt átrobog,
mindegyik a hazámba hív.
Az állomásra mentem én,
szemembe forrt a tiszta víz.
Az állomásra mentem én,
szemembe forrt a tiszta víz.
Kerestem ottan egy kocsit,
mely Délre, Délre visszavisz.
Jaj, szörnyű a honvágy, Uram,
de ellene mit tehetek ?
Jaj, a honvágy iszonytató,
de ellene mit tehetek ?
Hát hogy ne bőgjem el magam,
szájam kitátom s nevetek.

Kosztolányi Dezső fordítása

Charles Tomlinson
A kórteremben

Öreg nők halnak itt meg. Nővérek
Ápolják őket, holmi kérges hévvel,
Hogy fiatal türelmükön ne fogjon,
Amitől félnek: a fonnyadt tagok,
Fonnyadt életek, roncs anyagcsere.
Erdei jelenet függ a falon,
Elvesztett kapcsolatot orvosolni
A köd nyájait, meggyilkolhatatlan
Évszakait váltig terelő világgal.
E körkörös kozmosz az öregeknek
Halálukban is támasz: pótlásuk, mihelyt
Távoztak, folytonos. A kórteremben
A képüveg öreg és fiatal
Körvonalait egyképp tükrözi festett
Napfényben, a fák fonadéka közt.

Várady Szabolcs fordítása

Antonin Artaud
Velem a kutya-isten

Velem a kutya-isten, s nyelve
meredeken döf, mint a dárda,
a papsüveg kettős kúpjába,
a föld csúcsától bizsergetve.

S ime a víz-triangulum
közeledik, mint egy poloska,
s a parázsló poloska most a
kés szúrásává alakul. .

Az ocsmány föld keble alatt
a kutya-istennő húzódik,
rög- s jég-keblekbe burkolózik,
hol kopott nyelve megrohad.

S ime pörölyös szűz közelget,
szétzúzik minden földi pálya,
a csillag-kutya koponyája
sejt emelkedni szörnyű szintet.

Weöres Sándor fordítása

August Strindberg
Csöndes idill szombat estén

Szél se fúj már: az öböl is hallgat,
malomkerék, bús vitorla alhat;
legelésző baromcsorda béget,
hallani az édes békességet.

Szalonka húz, az erdő sötétes,
harmonikát nyekerget a béres,
orgonát csen néhány apró-cseprő,
munkálkodik a gereblye, seprő.

Ég a kerti tulipán harangja,
sarokba bújt huncutul a labda,
hajasbaba ünnepi bordóban,
kis trombita megfult a hordóban.

A zsaluk úgy alszanak a boldog
házakon, mint nagy, zöld pecsét-foltok,
eloltják a lámpát, anya álmos —
a ház körül az éjszaka szálldos.

Langyos éjjel, júniusi éjjel,
viharkakas figyel, szerteszéjjel:
de a tenger zeng és zongorázik,
játssza a hét vad melódiáit.

Kosztolányi Dezső fordítása

Adam Mickiewicz
A tó felett

A nagy, tiszta tó felett
szirtsor állt fekete körben;
és a tündöklő vizek
mutatták a sok vad arcot.
A nagy, tiszta tó felett
felhők szálltak barna ködben;
és a tündöklő vizek
mutatták a kusza rajzot.
A nagy, tiszta tó felett
menny dördült és villám villant;
és a tündöklő vizek
kigyúltak, s elhalt a visszhang,
s megint, mint kristályüveg,
ragyogtak a nagy vizek.

Ez a víz van énköröttem,
kép minden a tükrömön:
a fényhez, mely tovaröppen
s a vad szirthez nincs közöm.

Szirtfal : állj és légy halálzord;
felhő: szállj és vidd a záport;
villám: gyúlj s menj tovahalni, —
az én dolgom: folyni, folyni, folyni. . .

Szabó Lőrinc fordítása

Francis Jammes
Nyerge alatt két pisztolyával. ..

Nyerge alatt két pisztolyával
léptet föl, föl, a dombon által,
föl, föl, föl, föl, pirosra gyulladt
csíkján az esti hegyi útnak.
Háromszög-kalap: márki-jel.
Frakkját magasra tűzte fel.
A háromszögből merev copfja
kilóg; s ő figyel, meghajolva.
Hű, de sima az arca! és
a szeme kék, az orra réz.
Egy erdőhöz érkezik épp:
hangok ütik meg a fülét.
Ház csak messze van, kettő, három,
a tűzcsikos, kék láthatáron.
„Pénzt vagy életet!" riad egy hang.
Ő kengyelében már felpattant.
Csipkés két keze valahol
a nyeregtáskában kotor.
Aztán kiemeli a nagy,
vertréz-csövü pisztolyokat.
S két kézzel jobbra-balra lő,
szikla-test, maga az erő.
A pisztoly durran, szörnyű szája
nagy tűzfoltokat köp a tájba.
S ő megy tovább, a dombon által
— nyakán fityeg a copf, a dísz —
nyerge alatt két pisztolyával
az úton, mely Ramous-ba visz.

Szabó Lőrinc fordítása

Pedro Salinas
Szerelmed formája

Szerelmed formája, hogy
engeded magad szeretni.
Az igen, amellyel lényed
nékem adod: csönd. És csókod
az, hogy ajkad felém nyújtod,
hadd csókoljam egyedül.
Becézések, ölelések
el nem mondják majd: te voltál,
te szerettél; sohasem.
Mondják fehér papírok,
mappák, gratulációk,
telefonok, de te nem.
Hozzád láncol ölelésem
anélkül, hogy kérdenélek,
mert félek, csak képzelem,
hogy te élsz és szeretsz engem.
Hozzád láncol ölelésem
s nem nézhetlek-érinthetlek,
mivel ráébredni félek
kérdéssel, simogatással
véghetetlen magányomra,
hogy szeretlek és te nem.

Weöres Sándor fordítása

Jean Rousselot
A szó használata

Ami visszamarad: megivott szégyenek
Üledékes sziácsa;
Megvörösödött szalmakazlak közt
Szegénygyerekek körtánca;
Hajnali érintés
Elzsibbadt mellhártyákra;
Ami visszamarad, ami kiemelkedik,
A napot tagoló fekete füst,
A lávából kinyúló elszenesült kéz,
A hang, mely mit se mondhat
S virágzik makacsul a kövek között,
Mit se mondhat, mert a szók árnyéka halálos,
Folyton lejjebb száll
Az ágyúk keréknyomába;
Ami visszamarad:
Két kar,
Két láb,
Kik nem ismerik egymást,
Egy csodásán üres fej,
Aki a maga útján halad...

Weöres Sándor fordítása

Louis Mercier
Szeptemberi csend

Szeptember. A nap fényes, tiszta halvány.
Az ősz csak nyári bús emlékezet.
A holt levél békésen csüng a gallyán.

Az ég mint nagy kristálypohár rezeg.
A földnek áldott arca dús erőbe
leheli a teljes, mély életet.

Lenn a folyón látszik az őszi tőke.
Kacéran nézdeli magát a domb,
gazdag szőlőlevéllel telenőve.

Egy kisváros tarkítja a vadont;
vakítva ég az izzó kőtetőzet,
álmos baromfiak bús zaja dong.

Lélek se jár. Ez ideje az ősznek,
künn a mezőn a titkos munka forr,
a szorgalmas sugarak kergetőznek,
s nyomukba édesen csorog a bor.

Kosztolányi Dezső fordítása

Fernand Gregh
A víz csendje

A nagy szökőkút, amely szüntelen
csak könnyezett, miként az árva lélek,
a dőlt medencén hallgat s fel nem éled,
meghalt örökre a múlt éjjelen.

A szélvihar, mely rázta vízporát,
ezüst ködét tépázván vad rohamban,
száraz levélcsomót ftl raja halkan,
és a kihalt víz némán áll tovább. . .

De az elmúlás bánata hatalmas;
míg egykoron a visszhangzó medence
a csepp ekhóját halkan visszazengte,

most a vizén dermedten ül a csend,
s olyan a kút, mint egy könny-tócsa.
Hallgass: itt a halál halk sóhajtása leng.

Kosztolányi Dezső fordítása

Henri Michaux
Vigyetek el

Vigyetek el egy vitorlás naszádon,
egy ócska, kedves vitorlás naszádon,
az orrán, vagy, mit bánom, a habokban,
csak veszítsetek el messze, de messze.

Egy másik század kocsijában.
A hó csalóka bársonyában.
Egy-két kutya lehelletében.
A holt avar tünékeny seregében.

Vigyetek el csókokban, de vigyázva.
A táguló és szűkülő tüdőkben.
Tenyerek szőnyegén és mosolyukban.
Hosszú csontok és izületek folyosóin.

Vigyetek el, vagy inkább rejtsetek el.

Somlyó György fordítása

Arszenyij Tarkovszkij
Titánia

Fölöttem nyúlánk, áldásra emelt
Karú fatörzsek s krétaköd,
Leroskadok, s a rőt avar befed,
Elbújtat gombái között.

Enyém e föld, e vétkes-védtelen,
És tőle mindent megkapok:
Hangyatürelmét adja énnekem,
S lelkét, mely csípős, mint a jód.

Bolyongásaimat bevégezem.
És gyökér-labirintusod
Mélyébe veszve végül meglelem,
Titánia, a trónusod.

Halott nevem eméssze hát a tűz!
Mellvértem rozsdás leveled.
Átkozz, ölj meg, királynőm, csak ne űzz,
Ne űzz el innen engemet.

Baka István fordítása

Jacques Audiberti
Vera-Cruz

A kölyköt puskavégre szánták,
vezették a kereszt elé.
Cigarettát - mind, mint a lánykák -
zsebéből hármat vett elő.

Az egyiket övébe szúrta,
meggyújtotta a másikat,
sapkáját dobta az azúrba,
s az forgott mint pusztán a nap.

Lehetett szentelt, elveszett a
kálvárián a harmadik.
Elsiratja a cigaretta,
emberek meg nem könnyezik.

Rába György fordítása

Paul Eluard
Itt élni

Tüzet raktam, mert elhagyott a kék ég,
tüzet, hogy barátom legyen,
tüzet: legyen mivel a téli éjbe vágnom,
tüzet, hogy élni jobb legyen.

Neki adtam, amit nekem adott a nap,
erdőt és patakot, szőlőt és búzaföldet,
fészket és madarat, a házat s kulcsait,
virágot, bogarat, prémet s ünnepeket.

És csak a pattogó lángok dalából éltem,
csak melegük jó illatából;
mint elsülyedt hajó, min összecsap a hullám,
és mint aki halott, csak egy elemben éltem.

Somlyó György fordítása

Miguel Angel Asturias
Fogoly Velence

Itt semmi sincs közel, s nincs semmi messze.
Mi közelnek tetszik, az ősi vízben
örökké lesz, hogy visszfényébe veszve
a távolodó kép majd közelítsen.

A valóból a tükörben mi lesz? s e
palotákból mi lesz, mikor az ívben
sorjázó hidak szemhéj-circonflexe
alatt képük a vízben tükrözik lenn?

Itt minden csak tegnap, a ma elillan,
viszik le a vizek, kanálisok,
csak örök hordaléka, ami itt van

kívül minden időn, a többi sok
Velencében, amit az egy Velence
távlata tár elénk, itt foglyul esve.

Somlyó György fordítása

Hugo Von Hofmannstahl
Terzinák az elmúlásról

I

Még érzem bársonyát lehelletének-
Ó, hogy lehet, hogy így letünt a tegnap,
A végtelenbe szállt és semmivé lett?

Ezt soha senki föl nem éri ésszel;
Ijesztőbb ez, semhogy bevalld magadnak,
S zokogni merj, hogy minden így enyész el...

S hogy egy csepp gyermekből feslik ki éned,
Ki mint a messziről jött kóbor eb,
Oly ismeretlen és oly néma néked...

S hogy száz éve is élt az életed,
Hogy sok-sok ősöd lenn a föld alatt,
Mind egy veled, akár egy fürt hajad,

Oly egy veled, akár egy fürt hajad.

II

Ó, bűvös óra!... Elmerengve nézed
A végtelen tenger kékfényű hátát,
És csendben, szépen a halált megérted,

Mint nagyszemű, fakó arcú leánykák,
Kik mindig fáznak, és egy néma este
Maguk elé merednek és belátják,

Hogy vége már: az élet lopva, csendbe,
Testükből átfoly földbe, fűbe, fákba...
És mosolyognak szótlan, elmerengve,

Akár a szent, ki vérét folyni látja.


Mészöly Dezső fordítása

Joan Salvat-Papasseit
Add a kezed

Add a kezed, hadd sétáljunk a parton,
a lüktető nagy tengerhez közel;
minden dolgok mértéke a miénk lesz,
csupán egy szó: szeretlek, ennyi kell.

A sok homokra vont és messzi bárka
diszkrét képet vág, ne törődj velük:
nem néznek ránk; tűnődő őrként,
új utakat kémlel tekintetük.

Add a kezed és rejtsd mellemre arcod,
ne félj, nem érhet semmi bántalom.
Árnyékukat terítik ránk a pálmák,
míg a sirályok a tűző napon

hordják nekünk a sós ízt, melytől minden,
a szerelem is keserű lesz itt;
és akkor én megcsókolom az arcod,
s a csók szerelmi játékra hevít.

Add a kezed, hadd sétáljunk a parton,
a lüktető nagy tengerhez közel;
minden dolgok mértéke a miénk lesz,
csupán egy szó: szeretlek, ennyi kell.

Jánosházy György fordítása

Mariá Manent
Utak

A hegy ösvényeit a nyárban
naprózsa s hanga nőtte be.
mélabú, kedves utitársam,
nem téptem mégse le.

Selymes tenger, te csábítottál,
tündöklőn s illatos-üdén;
de erdők mélyén maradok már,
hol szomorú a fény.

Tán majd feloldja mélabúmat
az enyhe lég, a pirkadat;
de mire a lágy fény kigyulladt,
szemem is leragadt.

Bölcs tölgyfa állt őrt álmom mellett;
csókot kerestem - ostoba!
Az ajkakon túl a szerelmet
nem csókoltam soha.

Jánosházy György fordítása

Robert Bridges
Örömöm és örömöd

Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal szökött
az éj kertjei között:
óhajod és óhajom
egy-lángnyelvvé összevon,
szökken élőn, kacagón:
az ős küzdést hatja át,
a lét misztériumát.
Szerelemben, amiből
világ kél: nap titka nől.

Tudja ő és senki más,
honnan a csillag-áradás,
az atomban a tudás,
bú, halál közt hogy lehet
víg sors, édes lehelet:
ő tanítja, tudjuk azt,
boldogan tudást fakaszt,
míg ülünk, kézbe kéz,
s ránk a lomb árnyat tetéz,
heverünk, szívre szív,
s új nap virradása hív.

Weöres Sándor fordítása

Wystan Hugh Auden
E holdas szépnek...

E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő, teljes:
ha a szép valamely
jelet visel:
szeretője volt,
s megváltozott.
Mint álmodás,
lejtése más,
ha nap halad,
széjjelszakad;
túl-gyors az idő, és
a szív szeszélyes
hazajáró lelke
őt veszti epedve.
De sose lépett
közelébe a lélek,
nem vitte véghez
a lomha kísértet;
míg elvonul,
szerelem ne nézzen
ez édességre,
se gond ne érjen
örök szemébe.

Weöres Sándor fordítása

Gérard de Nerval
Április

Megjött a szép idő, a porban
fény leng s a ház falára lobban,
az alkony hosszan ég ma már;
s nem zöldel semmi még, a fákon
a nap kis rőt visszfénye táncol,
s az ág sötét fenn és kopár!

Fáraszt e gyors tavasz ma engem,
de új látvány csodája lebben
esős napok varázsakép,
kibomlik majd a tájak csokra,
mint nimfa, nedvesen ragyogva,
ha fényes vízből partra lép.

Radnóti Miklós fordítása

Alfred de Vigny
Római hölgy fürdője

Ragyogó fekete egyiptomi cseléd
térden nyújtja neki nagy acéltükörét;
haja két fonatát Izisz-csatba kötözve
görög rabszolgalány fűzi ügyesen össze;
ingét milétoszi asszonyok átveszik,
s ő tejben fürdeti parányi lábait.
Bíborral erezett márványmedence pajzán
rózsavizébe lép; a latin lányok aztán
lankadó karjain parfőmöt öntve szét,
fátyollal szűrik a nap túlerős tüzét
s a függöny sok sürű hajtásán és redőjén
halkulva hull be a kéjes-puha verőfény.
Egy-két lány, ki előbb virágot tépdesett,
most szerteszórja a tündöklő színeket
s a vizet balzsamos záporral hintve, drága
szétroncsolt szirmokat dobál úrasszonyára,
aki lantjába kap, valamit énekel;
óh Konzul!... - súgja és merengve alszik el.

Szabó Lőrinc fordítása

William Jay Smith
Visszapillantó tükör

Kocsik előznek gyorsan a tükörben,
míg én magamban hátratartok egyre;
mintha az eltűnő idő az elme
határai közt tekeregne
hideg, sötét, kimért utat követve -
Hova vittek az évek és amottan
ki tudja, melyik fordulóban
les fúri-had konokul rám
a tükör fehérszélű útján -
míg fönt a sötét ég kigyúl s tán
baljós fonál most tekerül elébem.

Illyés Gyula fordítása

Jan-Willem Overeem
Ur városa

Innen úgy nyolcvan nagyapányira
sátramban üldögéltem egymagam
s megpróbáltam valami írást kiötleni
hogy följegyezzem voltaképp mit is
tartok a feladatról
hogy föl kell áldoznom Izsákot
ki tudja mire jutok ha éppen
meg nem zavar a hitvesem
ki jött hogy övét kézséggel megoldja
- így tehát írástudatlan maradtam
és istenfélő

Timár György fordítása

Pierre Reverdy
Emlékezet

Mikor már ő nem lesz itt
mikor elmentem én is
Ott ahol szintén sütni fog a nap
Egy madár majd az éjről énekel
Akárcsak itt
És amikor a szél is elmegy
Elmosódik éle a hegynek
A hegyvonulat sok fehér csúcsa
S a homokon találkozunk majd
A kősziklák mögött
Aztán semmi más
Egy felleg száll
Kiáltás tör ki az ablakon
Ösvény szövődik a ciprusokból
Sós a levegő
És ázott a hajad
Amikor majd e hely mögé megyünk
Még lesz itt valaki
Hogy várjon
És halljon bennünket
Egyetlen barát
A fa alatt felejtett árnyék
aki unatkozik

Tóth István fordítása

Jean Moréas
E késő április

E késő április szélén hogy hajladoznak
az ágak s ing a fény,
szerelmes ifjakon és elhagyott halottak
porán merengek én.

Ti, város fái, már hány hosszú éve váltunk
halk, titkos szavakat!
Hány tele sír fel itt ágatok hullni-sárgult
lombja léptem alatt.

SomlyóGyörgy fordítása

Dylan Thomas
 Ha lámpák égnének
 
 Ha lámpák égnének, a szent
 Arc, mit nyolcszögletű, szokatlan fény övez,
 Hervadna, s látnák szerelmes fiúk,
 Hogy a kegyelemvesztés mit jelent.
 Meghitt homályban körvonalai
 Húsból valók, de csak jöjjön a csalfa nap,
 Ajkáról megfakult festék pereg,
 S múmia-gyolcs fed föl rég-holt kebelt.
 
 Mondták, hogy szívemet kövessem én,
 De szív és ész egyképp gyámoltalan;
 Mondták, kövessem érverésemet,
 S ha szaporább, szedje lábát a tett,
 Míg rét s tető egy síkba nem kerül,
 Csak hátam lássa az idő, e lomha úr,
 Kinek szakállát számum lengeti.
 
 Hallgattam sok beszédes évet,
 Láthatna most már változást sok év.
 Labdám, mit földobtam a parkban,
 Nem hullt a földre még.
 
 Kálnoky László fordítása

Jacques Belmans
Kikötő

Ott lebeg kimért nézésünkben egy
kivándorolt gyerekkor maradéka.
Mindent feledünk kivéve e várost
mely mindörökre ott van sebeinkben.

Végső merevség: csönd vigíliája.
Zaklat minket a hökkentő teremtés
de kihaltak a rakpartok s a dokkok
vasárnapjaink esős csődje mélyén.

A történelem azon meg nem indul
ha szórakozott szárnnyal elvonulnak
a madarak alig lebbentve föl
a földig égett szerelmek porát.

Források háborúja: az egyensúly
győz zordon fényében a fölziháló
aratásoknak amelyek regéink
rendetlenségében véreznek el.

Tímár György fordítása

Alfred Jarry
A király fürdője

Ezüst-szegélyesen címer-zöld parlagon,
Folyékony sárkány a Visztula bodor habja.
Im a lengyel király, hajdanán aragon,
Fürödni tér belé, fél-csupasz döher mafla.

A pair-ek, egy tucat: áll köztük ragyogón.
Háját a léptei, s a földet a nagy szufla
reszkettetik; minden léptére patagon
Lábujja papucsot homorít a homokba.

Pocakja fedi el, mint érem: a király
Így lépdel. Ülepe merő dicső dagály.
A vulgáris gatya nem elegendő rája:

Ábrázolódik ott aranyos-gazdagon
Hátul egy rézbőrű, amint vágtat csatába
Roppant lovon, elől meg az Eiffel-torony.

Weöres Sándor fordítása

René Char
Az őrszem tanácsa

Gyümölcs aki késből pattansz,
Szépség melynek zamata visszhang,
Harapófogó pofáju hajnal,
Szétválasztásra ítélt szeretők,
Asszony aki kötényt hordasz,
Falat kaparó köröm,
Szökjetek meg! Szökjetek meg!

A magány hóhérai

A lépés eltávolodott
a menő te vagy

A Követés óralapján
Az Inga löki gránitreflexü terhét.

Weöres Sándor fordításai

Maurice Fombeure
Előszeretet

Egy szívembe hatolt nyilat hordozgatok,
Hegyét bronzból, csontból, ábrándból faragták.
S ha Éroszt vádolnám, aki rám bajt hozott,
Nem csendesítené kínom, sem haragját.

Szívemben egy alvó asszonyt csókolgatok,
Kit selyemből, vágyból és holdfényből szőttek,
Csak egy nőt, és véle igen boldog vagyok,
Mindennél szeretőbb, drága barátnőmet.

Szívemben egy széles falut birtokolok,
Mely egy folyó fénylő kanyarjában lapul,
Hol az erdő alján jönnek az aratók,
És az ősz évente aranylángokra gyúl.

Szívemben egy rejtett halált takargatok,
Mely óv, nyomomban jár, s jobbá tesz mint voltam,
- Ó csend vagy bosszúság? - aki eltakarod
Nőm képét, szerelmem s lábnyomom a hóban.

Tóth István fordítása

Max-Pol Fouchet
A szerelem határai

Elég egyetlen csók
Hogy szerelmet tanulj
És elég egy lehunyt szem
Hogy megismerd az éjt

Elég egy szál halott
Hogy megérezd titokban
A feledés rugózatát
Az emlékezés csapdáját

Elég az ázott homok
Hogy örökre felfedezd
A tenger igyekvését
Hogy nyomod eltörölje.

Tóth István fordítása

Louis Guillaume
Fekete mint a tenger

Mindazt mit nem mondhatok el,
annyi kőfal vesz körül,
mindazt mi titkon összegyűl
körülöttünk az éjszakában:
meghallod, de csak akkor,
ha már belőlem semmi sem marad,
csak képem, zárt szempilláid alatt.
Most még nem mondhatom el, mert szavaim
darabjait visszadobálod az árnyak ölébe,
annyira vágyod ezt a szerelmet,
mely fekete mint a tenger,
hol kialusznak a csillagok
s hol szétfoszlik a fénybarázda,
mely arcodon ragyog.
Mindazt miről hallgattunk eddig,
de ami némán is kiáltott,
mindazt mit nem mondhattam el neked,
a túlsó parton végre megtudod,
midőn fekszünk hang nélkül, szám a szádon,
s ránk az öröklét fénye csurog.

Képes Géza fordítása

Pierre Emmanuel
Költészettan

Ezer s ezer lágy homokév
Az új pirkadat ilyen ősi
Papirtekercsek özönét
Őrzöm ezek agyam redői

Az első reggel dideregve
Topog egy férfi ez a tél
Nézi tovaröppen a gerle
S körötte a kert elalél

Minden áldott nap ujra írlak
Te képek vesztett édene
És ronggyá szaggatlak papírlap
Álmod tinta szennyezte be

S a fal mögött száll - por-e porzó -
Szavam pusztába hajított szó

Rába György fordítása
 

Lassi Nummi
Így hát én, akit

Így hát
én, akit
lidércnyomás
szorongat,
elfordítom szemem
az ablakról,
ahol
eláraszt a
beözönlő táj.
Gátakat nem vethetek
neki, de
elfordíthatom szemem:
a szobában csupán
különálló
tárgyak vannak,
ott állnak mind,
ahogy leraktam őket.
Kint az alattomos
táj, ahol
eső mozgat meg
mindent. Kitérhettem vagy elfordulhattam.
Elfutni, gátat vetni nem tudtam
neki.

Fábián László fordítása

Marin Sorescu
Szeszély

Minden este
összeszedek a szomszédból
minden rendelkezésre álló széket
és verseket olvasok nekik.
A székek nagyon fogékonyak
a versre,
csak érteni kell az elhelyezésükhöz.
Éppen ezért
izgalomba jövök
s néhány órahosszat
mesélem nekik,
hogy milyen szépen halt meg a lelkem
napközben.

Találkozásaink
rendszerint keresetlenek,
nincs bennük fölösleges
lelkesedés.
Mindenesetre ez
azt jelenti, hogy mindannyian
megtettük kötelességünket,
és nyugodt lélekkel
tovább mehetünk.

Kányádi Sándor fordítása

Richard Wilbur
L'Etoile

A hajszolt zene fölragadja táncát
S elrántja tőle, a fénybe, vakon,
Vak a táncosnő is: kapna utána,
Lábujjhegyről, a deszkaszínpadon.

Harsányabb fényt is hiába keres:
A zene máris sápad, édesül;
Árnyjátékként egy balettmesteres
Láb sötétlik arabeszkje mögül.

Elperdül hát, fémes termeken át;
Ős-asszony várja, megoldja feszes
Kis formáját, s arca asítozás
Nyomán a hús apró dzsungele lesz.

Tandori Dezső fordítása
 

André Salmon
Ablaküveg

A ház teraszáról a házat látni és a
falak mintha freskókként feszülnének
a tenger három emeletén
Repíts minket hajó pincétől a padlásig
Egy alig-nyílt tulipán tömör mint a boldogság
a könyv fehérségét még jobban kiemeli
Semmi más kézműipar ez a durva korsó
elég minden életszükségletünket betölteni
Semmi más kézműipar
Soha semmi más
És mind egyforma
S e ritka e legritkább rajz összefogott békéje
az Eukleidész Tanár Úr hű képmása
A számokkal való foglalkozás minden
művészet elseje.

Somlyó György fordítása

Verseket írsz, vagy rövidebb hosszabb lélegzetű történetekkel, novellákkal örvendezteted meg ismerőseidet? Szívesen osztanád meg írásaidat, gondolataid másokkal is? Nyitva áll előtted a lehetőség kapuja! Nem kell mást tenned, csupán írásaidat elküldeni az  
www.maskepplatok.hu szerkesztőinek.