Navarrai Margit |
|
Régi vita, eldönthetetlen vita, hogy miért volt és van az
irodalom világában kevesebb író-költő nő, miért sokkal több az írás mesterei
közt a férfi. Van, aki úgy véli, hogy a nők lelkialkata kevésbé alkalmas az
írásművészetre, a vers, a széppróza vagy éppen a dráma férfias önkifejezési
lehetőség. Mások szerint a nők társadalmi helyzete alárendelt a férfiuralomnak,
a nőknek csak ritkán volt alkalmuk a szellemi alkotómunkára. Akármi is az
igazság, akármilyen sok írónő, költőnő volt és van, létszámuk mindig sokkal
kisebb a férfiakénál. Világirodalmi jelentőségű nő pedig arányaiban ennél is
kevesebb akad. Az ókorban is élt egynéhány költő asszony, de az egyetlen
Szapphó
kivételével egyikük sem él az olvasók köztudatában. Szapphó hatása viszont
Horatius-tól
Ady Endréig terjed. Utána jó kétezer évig nincs olyan írni tudó nő,
aki igazán jó költő és hatással lenne kortársaira is, utódaira is. A spanyol
Ávilai Szent Teréz a XVI. században olyan nyomot hagy a
barokk stílusú katolikus
vallásos költészetben, mint a messze múltban Szapphó a szerelmi lírában. Majd az
újkorban és a legújabb korban akadnak igen híres, olykor divatos írónők. Igazán
nagy jelentőségű, jelentékeny hatású írónő vagy költőnő elég kevés van, de
Navarrai Margit a XVI. századból ilyen. A XIX. században férfi álnéven író
George Sand-nak az élete műveinél is izgalmasabb,
romantikus regényeinél is
romantikusabb. Legalább annyira tartozik a botránykrónikákba, mint az
irodalomtörténetbe. Persze őt sem lehet, nem is szabad elfelejteni. Navarrai
Margit azonban igazi kultúrtörténeti nagyság, a nagyszerű francia reneszánsz
egyik fontos szellemi irányítója. Ugyanolyan fontos alak a lelkiismereti
szabadság harcosai között, mint az önmagával küzdő lélek lírikusainak körében,
és talán az a leglátványosabb irodalmi szerepe, hogy Boccaccio után ő a
novellairodalom következő fejezete. A legszűkebb irodalmi arcképcsarnok is
hiányos volna nélküle.
A legmagasabb körök világába tartozott. Hercegnő volt, királyné lett, majd
egyeduralkodóként királynője volt az egykori Pireneus környéki, Spanyol- és
Franciaország közt elterülő Navarrának. Innét az ismert neve, mert amikor
született, amíg csak királylány, királyi hercegnő volt, addig Marguerite
d’Angouleme a neve. A reneszánsz uralkodói szellemet megtestesítő francia
királynak, I. Ferencnek a húga, olykor az eszmei küzdelmekben harcostársak is
voltak. Amikor azután férjhez ment a navarrai királyhoz, írói névnek maga
választotta a jelzőnek is alkalmas Navarrai családnevet. Ez nem férje családneve
volt, a navarrai uralkodócsaládot Bourbonnak hívták. Idővel francia királyok
lettek. Amikor a szokatlanul nagy műveltségű fenséges-felséges asszony különböző
tartalmú könyvei megjelentek, szerzőként a címlapon már Navarrai Margit
(Marguerite de Navarre) állt.
A kor eszmei és vallási küzdelmek időszaka volt. A reneszánsz szabad szellem és
a tételes vallásokon is túltekintő miszticizmus párhuzamosan érvényesült a
gondolkodó elmékben. Németföld felől már beszivárgott a reformáció, majd
megjelent a francia hitújító, Jean Chovin; nevének latinosított formája Johannes
Calvinus (minálunk Kálvin János). Hitújító eszméi hamarosan hitfelekezetté
szerveződtek és szembekerültek az egyházzal. Egyik legelső francia
igehirdetőjüket Hugónak hívták, az ő nevéből alakult a reformált hit
franciaországi „hugenotta” elnevezése. Az eszmei zűrzavar és a vallási szakadás
nemzedékeken át izgatott gyilkos háborúkra. Navarrai Margit úgy szólalt meg
ebben a káoszban, mint az eszmék, hitvallások békítője, aki megérti és meg
akarja értetni az eszmék összeférhetőségét. Első könyve a misztikus élmények
szépségéről szólt. Ugyanakkor azonban pártfogásába vette, udvarába is hívta a
reneszánsz szabad szellem képviselőit. Sokak közt Rabelais-t, aki természettudós
orvos volt és az újkori regény első remekírója, és Clement Marot-t, aki erotikus
versek után kálvinista és híres zsoltárfordító lett. Navarrai Margit egyformán
kedvelte az erotikus szonetteket is, az Ótestamentum zsoltárait is. A mi Szenczi
Molnár Albertünket is Marot csiszolt zsoltárai ihlették a szent költemények
magyar fordítására. Mellettük pártolta az üldözött hugenottákat, egy ízben magát
Kálvint is.
Részlet a Heptameron-ból: Lothár László fordítása |
Hanem amikor a Genfben hatalomra került hitújító vallási
szabályai ugyanolyan kemény dogmákká merevedtek, mint a katolikus egyház
szabályai, akkor a türelmet hirdető királyné eltávolodott a kálvinizmustól.
Lelkében vívták csatáikat az ellentétes eszmék. Ezek az olykor gyötrő ellentétek
kaptak hangot verseiben. A formaművész Clement Marot pártfogójaként maga is
nyelvileg, verstanilag csiszolódott. Verseskönyve olyan lelki problémákat fejez
ki, amilyenek majd a modern költészetben folytatódnak. A lírai kötet címe:
„Margaréták”. — Ez Margit nevét is jelenti, de latinul a margaréta gyöngyöt
jelent. A francia formában is női név és gyöngy. Margit kedvtelve játszik el
ezzel a kettős jelentéssel. — A költők és a vájt fülű olvasók elragadottan
olvassák, de nem tetszik sem a buzgó vallásosoknak — sem a katolikusoknak, sem a
hugenottáknak —, de a misztikus tanok híveinek sem. A világias gondolkodású
reneszánsz szelleműek pedig a misztikus-áhítatos hangú verseitől idegenkedtek. A
mindenkit megértő Margittal alig-alig értett bárki is egyet. Ráadásul a
hivatalos tudomány, a Sorbonne egyetem doktorainak kara megvitatta és eretnek
tanításoknak nyilvánította a királyasszony teológiai tárgyú tanulmányait. Ekkor
már nem fordulhatott az egykor kedvelt Kálvin felé, mert akkor már Genf
dogmatikus, ugyanolyan riasztó volt a számára, mint Róma és a párizsi Sorbonne
igéi. Ebben az időben már bátyjának, az annyira reneszánsz szellemű I. Ferencnek
is döntenie kellett egyház és reformáció között. És a katolikus többségű
Franciaország királya, aki egyébként is hívő katolikus volt, politikai okokból
se fordulhatott szembe országa népének javával. Amíg a trónon Ferenc ült, még
nem került sor a fegyveres összeütközésre, de már nagyon kitörőben volt a
gyilkos vallásháború, amely évtizedeken át árasztotta el vérrel jajjal egész
Franciaországot. A sokáig tevékenyen közéleti Margit pontosan tudta, hogy ha a
már nyílt ellenfelek között az egyik pártjára áll, okvetlenül ellenség lesz a
másik táborban. — Elvonult hát navarrai birtokára. Ha kellett, királynő volt a
navarrai trónon, életét azonban az irodalom töltötte be. Több vallási vagy
filozófiai tárgyú könyvet nem írt. Verset is csak olykor-olykor. Közeledett az
ötvenedik esztendejéhez. Szerelmes költeményei már főleg emlékekről szóltak.
Volt azonban egy nagy megvalósítandó terve.
Novellával azelőtt is próbálkozott. Ifjúkora óta ismerte
Boccaccio nagy
novellagyűjteményét, a Dekameront. Olaszul persze ugyanúgy tudott, mint latinul
vagy spanyolul. (A latin az értelmiség nyelve volt egész Európában, Navarra
lakossága pedig kétnyelvű volt: francia és spanyol.) Boccaccióval a
reneszánsz
szabad szellemű szépirodalma kezdődött. Ez ihlette a nagy tervet: írni újabb
száz novellát az élet valóságáról, főleg a legvalódibb jelenről: a szerelemről.
A boldog szerelem lehetőségeit akarta bemutatni száz helyzetben, a szerelmesek
más-más arculatával. Úgy tervezte, hogy könyvének „Szerencsés szerelmek” lesz a
címe. Ebben is — akárcsak példaképének Dekameronjában — tíz fiatal férfi és nő
éjszakáról éjszakára egy-egy történettel szórakoztatja a többit. Itt tehát nem
járványos betegség elől menekülők, hanem egy utazásban fennakadt társaság üti
agyon a kényszerű semmittevést. Tudatosan Boccacciót utánozza, amikor éppen tíz
fiatal, éppen tíz éjszakán keresztül mesélget. Itt azonban kizárólag jól végződő
szerelmes történetek követik egymást. A nagy gyűjtemény a boldogság iskolájának
készült. — Ami elkészült, azt a felséges szerző baráti körben felolvasta, úgy
mérte le a hatásukat. De nem készülhetett el, csak 72 novellát írt meg. 57 éves
korában meghalt. Írástudó köre rendezte a novellákat sajtó alá. A címét is ők
adták, Boccaccio mintájára. Az olasz író művének azóta is közismert címe:
„Dekameron”. Ez így nemzeti nyelvekhez torzított formája a görög „Dekameróné”
szónak, ami tíz éjszakát jelent. Margit csak a 72. történethez jutott el, tehát
körülbelül hét éjszakára telik belőle. Hét éjszaka pedig görögül: „Hepta
meróné”. Ezt torzították a nemzetközi formájú „Heptameron”-ra. És ahogy a
Dekameron se homályosult el a múló évszázadok alatt, Navarrai Margit
„Heptameron”-ja is győztesen állja a múló időt.
A felejthetetlen asszony költőként a francia reneszánsz klasszikusa. Alakja,
egyénisége a kultúrtörténet kiválóságai közt tartja számon. Ámde mint novellista
a prózairodalomnak mindig aktuális, élő szerzője. A XVIII. század
felvilágosodottjai, a XIX. század első felének romantikusai, második felének
realistái, a mostani izmusok novellistái Boccaccio után, illetve mellett őt
tudják a kezdetnek, az elődnek, a mintaképnek. Európában nincs olyan élő nyelv,
amelyen a Heptameron ne volna olvasható.
Hegedűs Géza
copyright © László Zoltán 2008 - 2011
e-mail: Literatura.hu