"A rock és a blues kitünősége, még ha szólistaként kevesen is ismerik."
Angol énekesnő, billentyűs és dalszerző. Eredeti neve: Christine Anne Perfect 1943. július 12. Bouth, Anglia. |
Azon kevés fehér énekesnő közé tartozik, akik sikeresek
voltak a bluesban és a rockzenében.
Janis Joplin és
Julie Driscoll kortársa,
pályatársa, bár kitűnő képességei ellenére nem vált annyira ismertté, mint ők.
Igaz, volt listavezető dala is, de szólóban énekelt dalai többnyire elkerülték a
listák élmezőnyét. Kitűnő együttesek nélkülözhetetlen tagja volt, a Chicken
Shack és a Fleetwood Mac
is műfajának mérföldköve volt. Utóbb együttessel bekerült a rock and roll
halhatatlanjai közé.
Christine Anne Perfect Birmingham közelében született
muzikális családban. A nagypapa a Westminister apátság orgonistája volt, apja
pedig hegedült, zenét tanított. Ő maga négyéves korában zongorázott, komolyabban
azonban csak tizenegy évesen kezdett zenével foglalkozni - amikor megismerte a
rock and rollt, komoly fordulatot jelentett életében. Közben az iskolában más
művészetekkel is foglalkozott. A Shade of Blue nevű iskolai formációban kezdett
énekelni, ahol basszusgitárt nyomtak a kezébe és kitűnően boldogult vele. A
hatvanas évek elején olykor
Spencer Davis-szel is
játszott.
Amikor 1967-ben Londonban dolgozott kirakatrendezőként, összefutott
régi barátjával és zenésztársával, a Magyarországon is megfordult Stan Webbel,
aki az akkor alakult Chicken Shack együtteshez csábította (egyes források
szerint ő maga ajánlkozott) . A banda énekesnője és billentyűse, a blueszene
elkötelezett híve lett, ha nem is maradt mindig ennél a műfajnál.
A Chicken
Shack kedvelt és sokat turnézó együttes volt Nagy-Britanniában. Eljutottak
többek között az 1967-es windsori jazz- és bluesfesztiválra, ahol többek között
John Mayall-al és
a Bluesbreakersszel, valamint a "bluesos" fénykorát élő Fleetwood Mac
együttessel léptek fel. Még a Chicken Shack tagjaként megajándékozta
zenésztársait és persze közönségét az I’d Rather Go Blind című
Etta James szerzemény
feldolgozásával. Nem sokkal azután, hogy a Melody Maker olvasói 1969-ben és
1970-ben is az év énekesnőjének kiáltották ki, otthagyta társait és előbb
szólóban jelentetett meg egy albumot, majd a brit blues egyik legjobb
csapatához, a Fleetwood Machez szegődött Christine mindig is nagy kedvelője volt
az együttesnek, ráadásul beleszeretett a banda basszusgitárosába, John McVie-be,
aki feleségül vette, az ő vezetéknevével folytatta az éneklést. Az éneklés
mellett zongorázott is a bandában.
Christine "kénytelen" volt stílust
váltani, hiszen a Fleetwood Mac a hetvenes évektől a bluesttól eltávolodva a
populárisabb rockzene felé fordult – váltás kétségtelenül jelentős
közönségsikert hozott, az énekesnő is sütkérezhetett a népszerűségben. Egy
időben az amerikai Stevie Nicksszel együt adták az együttes női hangját. A
Rumours című album nemcsak az együttes egyik legnépszerűbb korongja volt, hanem
a Rolling Stone magazin 500-as albumlistáján a 25. helyezett volt. minden idők
legjobb lemezei között.
A hetvenes években Christine elvált John McVietől,
de mindketten a zenekar tagjai maradtak élvezve a népszerűséget.
Christine a
nyolcvanas évek közepén megjelentette a Got a Hold On Me című szólólemezét,
amely listára, került, címadó dala pedig listát vezetett. Zeneszerzőként is
dolgozott. Visszatért a Fleetwood Machez, közreműködője volt a Tango in The
Night című nagysikerű albumnak. Közben férjhez ment egy nála 12 évvel fiatalabb
zenészhez, Eddie Quintelához, de néhány évvel később tőle is elvált.
A
Fleetwood Mac amerikai évei után hazatért Angliába, gyakorlatilag teljesen
beszüntette a koncertezést. 2000-ben tiszteletbeli doktorátust kapott, a
University Greenwichtől. 2004-ben szólólemeze jelent meg. Dolgozott az új
évezredben unokatestvérével, Dan Perfecttel. 2013-ban a Mike Fleetwood
Blluesbanddel lépett színpadra több mint 15 év után.
(Kovács Miklós)
Listavezető kislemez: Got a Hold on Me (1984) Nagylemezek: Christine Perfect (1970) Christine McVie (1984) In a Meantime (2004) |
A CD-k online megrendelhetők, csupán a lemezborítóra kell kattintani!
copyright ©
László Zoltán 2013
e-mail: Literatura.hu